Műsor

Egy ember fekszik a homokban. Partra vetette az ár. Nem tudni, hogy honnan jött, merre tart, mit akar, vagy mi elől menekül. Valahol, egy messzi földön király volt. Tyrus hercege. De most csak egy ember, akinek semmije sincs, csak egy története. Ez Pericles története. De nem csak az övé.

Köztünk élnek. Láttuk őket a hírekben, hallottuk a történeteiket, eljutott hozzánk a szomszédok sustorgása. Ők ülnek a park legtávolabbi padjain, ők kérnek mindig bocsánatot, ők azok, akik nem igazán néznek mások szemébe, akik túl sok sminket viselnek, akikről elfordítjuk a tekintetünket, mert zavarna, ha a szemükbe kellene néznünk. Látjuk őket. De ismerjük is? Megkérdeztük tőlük valaha, milyen döntéseket hoztak, milyen utat jártak, milyen küzdelmeket vívtak? Rákérdeztünk valaha, honnan az őket körüllengő szomorúság, honnan azok a vágások és zúzódások? Megkérdeztük-e tőlük, honnan az a belső késztetésük, amely tovább viszi őket, amely lehetővé teszi, hogy lélegezzenek, hogy kitartóan vágyjanak egy jobb életre, a megérkezésre, az otthonra, a Boldogság utca 12/A-ra? Ez a szöveg legyen az ő hangjuk. Az ő kimondatlan, kényelmetlen igazságuk. Az előadás az európai uniós „FemminiCity” projekt keretében valósult meg, a CERV program támogatásával.

Ernesztó keresztszalag-szakadásból lábadozik. Elvették tőle a kedvenc szerepét a színházban, és elvették azt is, ami mindig a biztos mankót jelentette számára: a foci eufóriáját. Nesze neked mankó! De mégis, ki vette el? Az élet? A sors? Mint mindig? Létezik, hogy már előtte sem volt boldog? Itt az idő sebészkést ragadni! Hősünk magába néz, és látja, hogy a szálak egészen 1994-ig vezetnek vissza, amikor az Olaszország–Bulgária világbajnoki elődöntőben Gianluca Pagliuca tökéletes ütemben lép ki Lecskov mélységi indítására… De felbukkan még a Tücsök és a Hangya, az érsemjéni aranycsapat, 50 ezer euró kártérítés, a nagymama lábkenőcse és egy rogyásig terített születésnapi asztal is. Minden mindennel összefügg – ezért olyan nehéz a gyógyulás.

Ernesztó keresztszalag-szakadásból lábadozik. Elvették tőle a kedvenc szerepét a színházban, és elvették azt is, ami mindig a biztos mankót jelentette számára: a foci eufóriáját. Nesze neked mankó! De mégis, ki vette el? Az élet? A sors? Mint mindig? Létezik, hogy már előtte sem volt boldog? Itt az idő sebészkést ragadni! Hősünk magába néz, és látja, hogy a szálak egészen 1994-ig vezetnek vissza, amikor az Olaszország–Bulgária világbajnoki elődöntőben Gianluca Pagliuca tökéletes ütemben lép ki Lecskov mélységi indítására… De felbukkan még a Tücsök és a Hangya, az érsemjéni aranycsapat, 50 ezer euró kártérítés, a nagymama lábkenőcse és egy rogyásig terített születésnapi asztal is. Minden mindennel összefügg – ezért olyan nehéz a gyógyulás.

Köztünk élnek. Láttuk őket a hírekben, hallottuk a történeteiket, eljutott hozzánk a szomszédok sustorgása. Ők ülnek a park legtávolabbi padjain, ők kérnek mindig bocsánatot, ők azok, akik nem igazán néznek mások szemébe, akik túl sok sminket viselnek, akikről elfordítjuk a tekintetünket, mert zavarna, ha a szemükbe kellene néznünk. Látjuk őket. De ismerjük is? Megkérdeztük tőlük valaha, milyen döntéseket hoztak, milyen utat jártak, milyen küzdelmeket vívtak? Rákérdeztünk valaha, honnan az őket körüllengő szomorúság, honnan azok a vágások és zúzódások? Megkérdeztük-e tőlük, honnan az a belső késztetésük, amely tovább viszi őket, amely lehetővé teszi, hogy lélegezzenek, hogy kitartóan vágyjanak egy jobb életre, a megérkezésre, az otthonra, a Boldogság utca 12/A-ra? Ez a szöveg legyen az ő hangjuk. Az ő kimondatlan, kényelmetlen igazságuk. Az előadás az európai uniós „FemminiCity” projekt keretében valósult meg, a CERV program támogatásával.

„A gép forog, az alkotó pihen”. A szállóigévé vált, klasszikus verssor a modernitás koncentrált gondolatát ragadja meg: a Teremtő belehelyezte a világot, és benne az embert, az Időbe; majd magára is hagyta az egész Univerzumot, hogy lebegjen a jelentés nélküli, közönyös űrben. Madách Imre azonban nem áll meg ennél a mechanikus és mára már mélységesen depresszívnek ható világképnél, ő a történelmet sátáni rémálomnak tekinti, amelyet Ádám álmodik, nekünk és velünk. Mindhiába áll ellen Lucifer, mégis a Megváltás ígérete ad értelmet a küzdésnek és a létezésbe vetett emberi bizalomnak. Éva a megígért Messiást hordja a szíve alatt, a Szeretet gyermekét, aki az ellenségképzés és szembenállás dialektikája helyett az elfogadás, azaz az emberi közösség lehetőségét és fölemelő feladatát hirdeti. (Visky András)

“Iskolás voltam, amikor először hallottam Cseh Tamásról. Azóta neki tulajdonítom a személyiségfejlődésem egyik legnagyobb mérföldkövét. A magiszteri képzésem alatt kezdtem bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy én szólaltassam meg dalait. Ebből született a Mélyrepülés. Egy gitár, egy mikrofon, egy énekes – egy helyben, egy órán keresztül.” - Jancsó Előd“Gyere Zsuzsika, azt hiszem, hogy én fellépnék a színházadban, nagy előadás lenne. Van a színpad, fönt farsangi díszek, lent egy éttermi asztal, meg egy szék. Én annál ülök és nézek és mindenre képes vagyok. […] Mindenki érzi majd, hogy azonnal énekelni kezdek egy különös hangfekvésben, az ország meg sutty, sutty, sutty, fölfelé, én nem kezdek énekelni persze, a feszültség meg nőttön nő és szállunk mindannyian egy helyben. Mélyrepülés. Mélyrepülés ez lenne a címe.” - Csengey Dénes-Cseh Tamás: MélyrepülésFigyelmeztetés: az előadás erős fényhatásokat használ.

Egy különös barátság története ez. A rácsoké, amelyek bezárnak, amelyeket megöröklünk, amiket megteremtünk, amik mögé magunkat védve rejtőzünk, amik nyomot hagynak. De a szabadság története is. A gyermekkor, az álmok, a végtelen égbolt, a szárnyalás története. Két, látszólag semmiben sem hasonlító fiú barátsága és felnőtté válása áll a William Wharton azonos című regénye nyomán született előadás középpontjában. Madárka repülés utáni vágya és madarak iránti rajongása saját elméjének kalitkájába zárja az érzékeny, a hétköznapi világ működését és kegyetlenségét feldolgozni képtelen fiút. Al a nyomor, az erőszak és saját öröklött sorsának ketrecéből próbál kitörni, felnőttként őt a háborúban megélt borzalmak ejtik saját elméjének fogságába.Képes-e a két fiú közös múltjuk, barátságuk és egymás újra megismerése által visszatalálni önmagához, és végre szabaddá válni?

„Az egészen világos, hogy a Cseh Tamás-i életmű jelentősen túlmutat a tényleges dalokon, előadásokon. Elég, ha arra gondolsz, hogy az emberek nem azt mondják: „Énekelsz valami Cseh Tamás-dalt?”, hanem csak annyit, hogy „Énekelsz Cseh Tamást?”„Mindenesetre szeretek hinni egyfajta folytonosságban, hogy viszonyban vannak az alkotói világok, hatnak és reflektálnak egymásra.”Beck Zoli szavai Fodor Sándor „Énekelsz Cseh Tamást?” című könyvéből.Valami nagyon hasonló a Minden álmunkban kiindulópontja is. Így gyűltünk össze. Mindannyian énekelnénk. És fogunk is! Egyenként, közösen. Ünneplünk, mert azt mindig lehet. Most éppen azt, hogy énekelhetünk, hogy énekelhetünk Cseh Tamást, hogy alkotói világaink hathatnak és reflektálhatnak egymásra, azt, hogy vannak álmaink, és azt, hogy van, ami mindegyikben visszatér.Ez fog történni az Oroszlános-ház dzsungelében.„Egy mosókonyhában jól kitaláltam azt, hogy mi lesz.” Cseh Tamás – Ten Years After Előadják: András Gedeon, Aszalos Géza, Bálint Előd, Jancsó Előd, Kiss Attila, Kolozsi Tamás, Lajter Márkó Ernesztó, Lőrincz Rita, Mátyás Zsolt Imre, Molnos András Csaba, Pál Petra, Szőke Kavinszki András,Tar Erik, Tóth Dániel

Egyszer volt, hol nem volt, a Rekettyés-árkon is túl, de még a Kopasz-dombon is túl, ott, ahol a kurtafarkú malac túr... volt egyszer egy szegény ember, úgy hívták, hogy Csalóka. Csalafinta volt őkelme, mindenkit csak ugratott, heccelt, folyton viccelt, tréfált. De csak azokat csapta be, akik rászolgáltak, például a dölyfösöket, a nagyképűeket, a morcosakat, a nagypofájúakat, az öntelteket, a hencegőket, és legesleginkább… na, de mindent nem árulhatok el, inkább gyere, nézd meg magad!

Ernesztó keresztszalag-szakadásból lábadozik. Elvették tőle a kedvenc szerepét a színházban, és elvették azt is, ami mindig a biztos mankót jelentette számára: a foci eufóriáját. Nesze neked mankó! De mégis, ki vette el? Az élet? A sors? Mint mindig? Létezik, hogy már előtte sem volt boldog? Itt az idő sebészkést ragadni! Hősünk magába néz, és látja, hogy a szálak egészen 1994-ig vezetnek vissza, amikor az Olaszország–Bulgária világbajnoki elődöntőben Gianluca Pagliuca tökéletes ütemben lép ki Lecskov mélységi indítására… De felbukkan még a Tücsök és a Hangya, az érsemjéni aranycsapat, 50 ezer euró kártérítés, a nagymama lábkenőcse és egy rogyásig terített születésnapi asztal is. Minden mindennel összefügg – ezért olyan nehéz a gyógyulás.

Ernesztó keresztszalag-szakadásból lábadozik. Elvették tőle a kedvenc szerepét a színházban, és elvették azt is, ami mindig a biztos mankót jelentette számára: a foci eufóriáját. Nesze neked mankó! De mégis, ki vette el? Az élet? A sors? Mint mindig? Létezik, hogy már előtte sem volt boldog? Itt az idő sebészkést ragadni! Hősünk magába néz, és látja, hogy a szálak egészen 1994-ig vezetnek vissza, amikor az Olaszország–Bulgária világbajnoki elődöntőben Gianluca Pagliuca tökéletes ütemben lép ki Lecskov mélységi indítására… De felbukkan még a Tücsök és a Hangya, az érsemjéni aranycsapat, 50 ezer euró kártérítés, a nagymama lábkenőcse és egy rogyásig terített születésnapi asztal is. Minden mindennel összefügg – ezért olyan nehéz a gyógyulás.

Az erdő mélyi tiszta forrás nem csak a vizek feltörési, felszínre kerülési pontját jelenti, hanem egy metaforikus jelentéssel is bővült: ma már a romlatlan, sallangmentes, hagyományos népi kultúrával rokonértelmű. A folyók nem csupán elválasztják, hanem össze is kötik egymással a partjukon élő népeket, nemzetiségeket közös táncalkalmakra, ünnepségekre teremtve lehetőséget. Minden nép a maga nyelvén énekli meg a víz testet-lelket frissítő hatását. Az előadásban látható táncok sora a közös forrástól indulva, az Erdélyben élő nemzetiségek által hosszú évszázadokon át megőrzött tánckultúra értékes lenyomatait követi. A távoli múltból eredő, majd az egyre bővülő középkori és újkori táncrendek és műfajok népi változatainak fejlődése párhuzamosan zajlott az énekes és hangszeres zene fejlődésével. A kezdőkép konok lüktetése a táltoskori dobolást idézi, a következő képekben pedig az énekes kíséretű táncokon át az egyszerűbb hangszerelési – hegedű, gardony – felállástól a vonós hangszerek, cimbalommal kísért zenekari felállásokig érünk el. A legősibb táncformáktól, a kör és lánctáncoktól követjük a vízmedret, mely hamarosan az énekes kíséretű lánytáncok és cigánytáncok irányába kanyarodik, majd a késő középkorból ismert páros vonulós táncokon át, az egyre virtuózabb egyéni, szólisztikus férfi táncokon át vezet az újabb kori páros táncokig. Láthatunk tehát: őrkői pergetést, „bufázást”, énekes karikázókat, gyimesi kettős jártatóját és sirülőjét, bukovinai silladrit, mezőméhesi sireagot és de-a lungu-t, pacalkai haidau-t, mezőségi ritka fogásolást, ritka tempót, ritka magyart, bálványoscsabai csárdást, Enyed-környéki pontozót, szucsági invirtitát és fecioreascat, őrkői rományost, marosszéki forgatóst. A zárókép összefoglalóan mutatja be az Erdélyben élő nemzetiségek legjellegzetesebb táncait.

Most játsszuk azt, hogy... Akár ezt a címet is adhatnánk a fél órás zenés-animációs előadásnak. Mert minden megmozdul, életre kel, énekelni kezd a négy matróz keze nyomán: a puha, színes formák a szemünk láttára alakulnak át termetes bálnává, fürge csikóhallá vagy sejtelmes polippá. Természetesen akkor lesz igazi a Játék, ha mindenki részt vesz benne – gyerekek, nagypapák, óvónénik.“...táncol a hullámsapkás tenger,ropja a bárkán tömérdek ember…”Az interaktív zenés játékot hároméves kortól ajánljuk.

Egyszer volt, hol nem volt, a Rekettyés-árkon is túl, de még a Kopasz-dombon is túl, ott, ahol a kurtafarkú malac túr... volt egyszer egy szegény ember, úgy hívták, hogy Csalóka. Csalafinta volt őkelme, mindenkit csak ugratott, heccelt, folyton viccelt, tréfált. De csak azokat csapta be, akik rászolgáltak, például a dölyfösöket, a nagyképűeket, a morcosakat, a nagypofájúakat, az öntelteket, a hencegőket, és legesleginkább… na, de mindent nem árulhatok el, inkább gyere, nézd meg magad!

Egy élelmiszer-áruház polcai között az alkalmazottak a mindennapok küzdelmeit vívják: a főnöktől az árufeltöltőig mindenki azon küzd, hogy megőrizze a látszatot, miközben rothad az árukészlet, romlik a munkamorál. A kereskedésbe bekopogtat a fogyasztóvédelem, az ellenőrzéstől átrendeződnek a sorok, a bolt lassan abszurd túlélőtáborrá válik. De vajon menthető-e még az emberi méltóság?Holtszezon. Groteszk humorral töltött keserédes társadalmi szatíra és sorstragédia, kettő az egyben – most akciós áron.

Egy élelmiszer-áruház polcai között az alkalmazottak a mindennapok küzdelmeit vívják: a főnöktől az árufeltöltőig mindenki azon küzd, hogy megőrizze a látszatot, miközben rothad az árukészlet, romlik a munkamorál. A kereskedésbe bekopogtat a fogyasztóvédelem, az ellenőrzéstől átrendeződnek a sorok, a bolt lassan abszurd túlélőtáborrá válik. De vajon menthető-e még az emberi méltóság? Holtszezon. Groteszk humorral töltött keserédes társadalmi szatíra és sorstragédia, kettő az egyben – most akciós áron.

AZ EST, AMIKOR BÁRMI MEGTÖRTÉNHET Játékmester: Kedves Emőke

Egy ember fekszik a homokban. Partra vetette az ár. Nem tudni, hogy honnan jött, merre tart, mit akar, vagy mi elől menekül. Valahol, egy messzi földön király volt. Tyrus hercege. De most csak egy ember, akinek semmije sincs, csak egy története. Ez Pericles története. De nem csak az övé. (3h egy szünettel)

Ingmar Bergman “Suttogások és sikolyok” című filmje a halál és a családi kapcsolatok mélységeit kutatja, amelyben három nővér és egy szolgáló életének egy tragikus szakaszát követhetjük nyomon. A fizikai-színházi előadás azt kívánja felkutatni, hogy éltünkben ér-e minket a lehető legnagyobb szenvedés és a túlvilág lesz a megváltás, vagy éppen a földi lét egyfajta paradicsomi állapot és halálunk után következik a tetteink miatti bűnhődés. Esetleg elkerülhető-e a mindenkori kín, vagy előbb utóbb mindenkit utolér? A történet középpontjában Ágnes áll, aki haldoklik. Az ő szenvedései és haláltusája határozza meg a további cselekményeket. A nővérek, Karin és Mária, valamint a hűséges szolgáló, Anna, próbálják enyhíteni fájdalmát, szenvedéseit, visszaszámlálva halála órájáig.