Műsor

Most játsszuk azt, hogy... Akár ezt a címet is adhatnánk a fél órás, zenés-animációs előadásnak. Mert minden megmozdul, életre kel, énekelni kezd a négy matróz keze nyomán: a puha, színes formák a szemünk láttára alakulnak át termetes bálnává, fürge csikóhallá vagy sejtelmes polippá. Természetesen akkor lesz igazi a Játék, ha mindenki részt vesz benne – gyerekek, nagypapák, óvónénik..“...táncol a hullámsapkás tenger / ropja a bárkán tömérdek ember…”Az interaktív, zenés játékot hároméves kortól ajánljuk.

Most játsszuk azt, hogy... Akár ezt a címet is adhatnánk a fél órás, zenés-animációs előadásnak. Mert minden megmozdul, életre kel, énekelni kezd a négy matróz keze nyomán: a puha, színes formák a szemünk láttára alakulnak át termetes bálnává, fürge csikóhallá vagy sejtelmes polippá. Természetesen akkor lesz igazi a Játék, ha mindenki részt vesz benne – gyerekek, nagypapák, óvónénik..“...táncol a hullámsapkás tenger / ropja a bárkán tömérdek ember…”Az interaktív, zenés játékot hároméves kortól ajánljuk.

Hétköznapi emberek sodródnak egy fesztivál fényeinek vibráló káoszában. Céltalanok. Csalódottak. Elégedetlenek. Többre vágynak annál, mint amit a mindennapok szűkre szabott keretei megengednek számukra. A hangos zene és a hömpölygő tömeg ölelésében kétségbeesetten próbálják elhitetni magukkal, hogy még ők irányítják saját életüket. A féktelen ünnep forgatagában régi szerelmek porladnak szét, új illúziók születnek. Mindenki ugyanazt keresi: egyetlen lélegzetnyi szabadságot, egy pillanatnyi figyelmet, egy őszinte érintést - még mielőtt újra beolvad a céltalan tömegbe.

Hétköznapi emberek sodródnak egy fesztivál fényeinek vibráló káoszában. Céltalanok. Csalódottak. Elégedetlenek. Többre vágynak annál, mint amit a mindennapok szűkre szabott keretei megengednek számukra. A hangos zene és a hömpölygő tömeg ölelésében kétségbeesetten próbálják elhitetni magukkal, hogy még ők irányítják saját életüket. A féktelen ünnep forgatagában régi szerelmek porladnak szét, új illúziók születnek. Mindenki ugyanazt keresi: egyetlen lélegzetnyi szabadságot, egy pillanatnyi figyelmet, egy őszinte érintést - még mielőtt újra beolvad a céltalan tömegbe.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

Van egy világ, ahol mindent el lehet adni – erkölcsöt, gyilkosságot, gyászt – csak egy jó sztori kell hozzá. Lehetőleg személyes, megható, tanulságos. De legalább mutasson jól a főcímben. A történetéhség csillapíthatatlan, a sztorik valósága viszont senkit nem izgat. Így lesz az igazságszolgáltatásból showműsor, ahol mindenki szerepet játszik, és az lesz az igaz történet, amit a legügyesebben tálalnak. De amikor lecsúszik a maszk, egy túlságosan ismerős világ néz vissza ránk. A mi világunk. Ahol az igazság egy jól csomagolt kommunikációs trükk, a pénz pedig az új erkölcs.

Piroska elindult nagymamához az erdei úton. Egyedül? Mellészegődött egy farkas. Egy igazi? Egy nagyon is igazi. És mit csinált? Hiszen tudod. És a nagymama? Őt is… De ugye a vadász… Érkezett, s minden jóra fordult. És ezt itt előadják? Mi az hogy! Nem túl félelmetes? Olyan előadás ez, amelyben kikacaghatod a félelmetest! Az jó! És mit jelent az, hogy operilla? Opera kicsiknek. Azért ez a műfaja, mert énekelve mesélik el a történetet. Azta! És… Pszt! Kezdődik!

A limonádéhajú és a faodúbarna tündérrigólány hajdani történések feledésbe merülő, szertefoszló emlékeit foltozgatják, hogy megjavítva visszaküldhessék tulajdonosaiknak. Magányukat átszövi az egymás iránti szeretet, szenvedéseik és fájdalmaik szürkeségét pedig kiszínezi a közös játék, a közös ábrándozás: a két kislány rigólétről, szabadon szárnyalásról, boldogságról álmodik. Lehet-e a közös álomból valóság? Máté Angi rendkívüli érzékenységről tanúskodó Emlékfoltozók című művének, barátságról, tündérségről, rigóságról, összetartozásról szóló meséjének színházi adaptációja a fiatalokat leginkább foglalkoztató témákra: a gondtalan gyermekévek múlására, a szülőkhöz való viszonyulás megváltozására, a függetlenséggel kecsegtető, de a felelősség terhével járó felnőttkor felvállalására reflektál. A tantermi előadás alkotói aktív játékra, közös gondolkodásra hívják elsősorban a 8-12 éves korosztályt. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház az előadással színházpedagógiai programját erősíti.

Adottak Tóték, valahol egy bánsági faluban. Egyetlen fiuk a fronton, a második világháborúban. A fiú javaslatára az idegkimerült őrnagy pihenőszabadságra érkezik a családhoz. Tóték úgy fogadják a katonatisztet, mintha a fiú sorsa kizárólag a vendégszeretetüktől függne: lábujjhegyen járnak, minden hóborthoz alkalmazkodnak – pedig már az is kérdéses, hogy a fiú és az őrnagy a front ugyanazon oldalán áll-e még. Eleinte a remény irányítja a behódolást, de később már nem marad más eszköz az őrülettel szemben, csak az engedelmesség. Meddig tűrhető a kiszolgáltatottság, ha a döntést a szeretet vezérli? Mikor veszi át az uralmat a félelem, és hogyan válik ez az állapot normalitássá?Horváth Hunor rendezésében a Tóték fekete humorral tapasztott mementó: a világ széthullása nem egy látványos pillanat, sokkal inkább egy apró repedés a vakolaton, ami lassan, alattomosan terjed.

A színészek számára a rögtönzés nem csupán természetes emberi cselekvés, hanem készségfejlesztő gyakorlat is, amellyel saját határaikat feszegethetik. A négyszereplős, színházi játékon alapuló improvizációs esten a játékmester arra ösztönzi a színészeket, hogy lehetetlennek tűnő szituációkat rögtönözzenek, és mivel csak a képzelet szab határt az abszurd, humoros helyzeteknek, a nézők számára garantált a szórakozás. A több mint 30 előadást megért improvizációs est töretlen lendülettel, hónapról hónapra új témákkal és rengeteg humorral várja az érdeklődőket.

Köztünk élnek. Láttuk őket a hírekben, hallottuk a történeteiket, eljutott hozzánk a szomszédok sustorgása. Ők ülnek a park legtávolabbi padjain, ők kérnek mindig bocsánatot, ők azok, akik nem igazán néznek mások szemébe, akik túl sok sminket viselnek, akikről elfordítjuk a tekintetünket, mert zavarna, ha a szemükbe kellene néznünk. Látjuk őket. De ismerjük is? Megkérdeztük tőlük valaha, milyen döntéseket hoztak, milyen utat jártak, milyen küzdelmeket vívtak? Rákérdeztünk valaha, honnan az őket körüllengő szomorúság, honnan azok a vágások és zúzódások? Megkérdeztük-e tőlük, honnan az a belső késztetésük, amely tovább viszi őket, amely lehetővé teszi, hogy lélegezzenek, hogy kitartóan vágyjanak egy jobb életre, a megérkezésre, az otthonra, a Boldogság utca 12/A-ra? Ez a szöveg legyen az ő hangjuk. Az ő kimondatlan, kényelmetlen igazságuk.