Műsor

Most játsszuk azt, hogy... Akár ezt a címet is adhatnánk a fél órás, zenés-animációs előadásnak. Mert minden megmozdul, életre kel, énekelni kezd a négy matróz keze nyomán: a puha, színes formák a szemünk láttára alakulnak át termetes bálnává, fürge csikóhallá vagy sejtelmes polippá. Természetesen akkor lesz igazi a Játék, ha mindenki részt vesz benne – gyerekek, nagypapák, óvónénik..“...táncol a hullámsapkás tenger / ropja a bárkán tömérdek ember…”Az interaktív, zenés játékot hároméves kortól ajánljuk.

Most játsszuk azt, hogy... Akár ezt a címet is adhatnánk a fél órás, zenés-animációs előadásnak. Mert minden megmozdul, életre kel, énekelni kezd a négy matróz keze nyomán: a puha, színes formák a szemünk láttára alakulnak át termetes bálnává, fürge csikóhallá vagy sejtelmes polippá. Természetesen akkor lesz igazi a Játék, ha mindenki részt vesz benne – gyerekek, nagypapák, óvónénik..“...táncol a hullámsapkás tenger / ropja a bárkán tömérdek ember…”Az interaktív, zenés játékot hároméves kortól ajánljuk.

Van egy világ, ahol mindent el lehet adni – erkölcsöt, gyilkosságot, gyászt – csak egy jó sztori kell hozzá. Lehetőleg személyes, megható, tanulságos. De legalább mutasson jól a főcímben. A történetéhség csillapíthatatlan, a sztorik valósága viszont senkit nem izgat. Így lesz az igazságszolgáltatásból showműsor, ahol mindenki szerepet játszik, és az lesz az igaz történet, amit a legügyesebben tálalnak. De amikor lecsúszik a maszk, egy túlságosan ismerős világ néz vissza ránk. A mi világunk. Ahol az igazság egy jól csomagolt kommunikációs trükk, a pénz pedig az új erkölcs.

Hétköznapi emberek sodródnak egy fesztivál fényeinek vibráló káoszában. Céltalanok. Csalódottak. Elégedetlenek. Többre vágynak annál, mint amit a mindennapok szűkre szabott keretei megengednek számukra. A hangos zene és a hömpölygő tömeg ölelésében kétségbeesetten próbálják elhitetni magukkal, hogy még ők irányítják saját életüket. A féktelen ünnep forgatagában régi szerelmek porladnak szét, új illúziók születnek. Mindenki ugyanazt keresi: egyetlen lélegzetnyi szabadságot, egy pillanatnyi figyelmet, egy őszinte érintést - még mielőtt újra beolvad a céltalan tömegbe.

Hétköznapi emberek sodródnak egy fesztivál fényeinek vibráló káoszában. Céltalanok. Csalódottak. Elégedetlenek. Többre vágynak annál, mint amit a mindennapok szűkre szabott keretei megengednek számukra. A hangos zene és a hömpölygő tömeg ölelésében kétségbeesetten próbálják elhitetni magukkal, hogy még ők irányítják saját életüket. A féktelen ünnep forgatagában régi szerelmek porladnak szét, új illúziók születnek. Mindenki ugyanazt keresi: egyetlen lélegzetnyi szabadságot, egy pillanatnyi figyelmet, egy őszinte érintést - még mielőtt újra beolvad a céltalan tömegbe.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

Egy különös barátság története ez. A rácsoké, amelyek bezárnak, amelyeket megöröklünk, amiket megteremtünk, amik mögé magunkat védve rejtőzünk, amik nyomot hagynak. De a szabadság története is. A gyermekkor, az álmok, a végtelen égbolt, a szárnyalás története. Két, látszólag semmiben sem hasonlító fiú barátsága és felnőtté válása áll a William Wharton azonos című regénye nyomán született előadás középpontjában. Madárka repülés utáni vágya és madarak iránti rajongása saját elméjének kalitkájába zárja az érzékeny, a hétköznapi világ működését és kegyetlenségét feldolgozni képtelen fiút. Al a nyomor, az erőszak és saját öröklött sorsának ketrecéből próbál kitörni, felnőttként őt a háborúban megélt borzalmak ejtik saját elméjének fogságába.Képes-e a két fiú közös múltjuk, barátságuk és egymás újra megismerése által visszatalálni önmagához, és végre szabaddá válni?

A fény születését, egyben Jézus világra jöttét ünnepeljük a téli napfordulón. A rítus fontosságát mutatja, hogy nagyapáink idejében Betlehemes Játékkal jártak házról házra: cipelték a szépen pingált templomocskát, szavalták a rigmusokat, a szeretetet, békességet hirdető énekeket.Jézus születése napfordulós ünnep. A népi kultúrákban megjelenő napfordulós rítusokban a PÁSZTOROK jelenetében fedezhetjük föl a „pogány” idők Nap-kultuszának sámán (táltos) szereplőit. Előadásunkban a – többnyire komikus – KÖZJÁTÉK figurái előbbre lépnek a ranglétrán: a történetet elmesélő, tehát TEREMTŐ szereplőkké válnak. A Játékhoz mindegyik szereplő kibújik köznapi, civil ruhájából és ünneplőt vesz: fehér ing, zakó, kalap. Így aztán felkerekednek mint régen, bekopognak házakhoz a Pásztorok Fiai, hogy bábuikkal, muzsikaszóval elmeséljék Jézuska születését, felelevenítvén a népszokást.A „Regő rejtem” karácsonyi pásztorjáték az összetartozásra, a hagyományaink tiszteletének fontosságára hívja fel a figyelmet, minden korosztálynak szól és a közösségi lét megélésére ad lehetőséget.

A fény születését, egyben Jézus világra jöttét ünnepeljük a téli napfordulón. A rítus fontosságát mutatja, hogy nagyapáink idejében Betlehemes Játékkal jártak házról házra: cipelték a szépen pingált templomocskát, szavalták a rigmusokat, a szeretetet, békességet hirdető énekeket.Jézus születése napfordulós ünnep. A népi kultúrákban megjelenő napfordulós rítusokban a PÁSZTOROK jelenetében fedezhetjük föl a „pogány” idők Nap-kultuszának sámán (táltos) szereplőit. Előadásunkban a – többnyire komikus – KÖZJÁTÉK figurái előbbre lépnek a ranglétrán: a történetet elmesélő, tehát TEREMTŐ szereplőkké válnak. A Játékhoz mindegyik szereplő kibújik köznapi, civil ruhájából és ünneplőt vesz: fehér ing, zakó, kalap. Így aztán felkerekednek mint régen, bekopognak házakhoz a Pásztorok Fiai, hogy bábuikkal, muzsikaszóval elmeséljék Jézuska születését, felelevenítvén a népszokást.A „Regő rejtem” karácsonyi pásztorjáték az összetartozásra, a hagyományaink tiszteletének fontosságára hívja fel a figyelmet, minden korosztálynak szól és a közösségi lét megélésére ad lehetőséget.

Van egy világ, ahol mindent el lehet adni – erkölcsöt, gyilkosságot, gyászt – csak egy jó sztori kell hozzá. Lehetőleg személyes, megható, tanulságos. De legalább mutasson jól a főcímben. A történetéhség csillapíthatatlan, a sztorik valósága viszont senkit nem izgat. Így lesz az igazságszolgáltatásból showműsor, ahol mindenki szerepet játszik, és az lesz az igaz történet, amit a legügyesebben tálalnak. De amikor lecsúszik a maszk, egy túlságosan ismerős világ néz vissza ránk. A mi világunk. Ahol az igazság egy jól csomagolt kommunikációs trükk, a pénz pedig az új erkölcs.