Műsor

Molnár Ferenc: Liliom, egy csirkefogó élete és halála, külvárosi legenda hét képben. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem harmadéves színészhallgatóinak vizsgaelőadása.Molnár Ferenc Liliom című drámája egy különleges, lírai hangvételű történet a szerelemről, bűnről és megváltásról. A darab a vásári kikiáltó, Liliom tragikus sorsán keresztül mutatja meg az emberi gyarlóság és szeretet összetett viszonyát. Megrendítő erejű mű, amely egyszerre realista és szimbolikus, s máig képes mélyen megérinteni a nézőt. Játszák: Erős-Karácsony Szilárd Gagyi Júlia Hăineală- Szebeni Lenke Kósa-Szigety Zsófia Körmöndi Dóra Lukácsi Lóránt Nagy Denissza Boglárka Studer Hanna Szakács Ágnes Szőcs Szilamér Tompa Ferenc Vanderlik Boróka Sára Vezető tanár: Harsányi Zsolt

Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni? Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani. Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)

A hetvenes évek Romániáját idéző előadás a színészek és a rendező személyes történeteire épülő, generációkon átívelő dokumentum-fikció. A kommunista Románia egyik „blokklakásának” történeteit helyi és globális jellegű események szövik át, összekapcsolva Temesvárt és a szlovéniai Nova Goricát, a két várost, amely egykor az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte, az első világháború idején pedig magyar katonák ezrei harcoltak és haltak meg az olasz-szlovén határhoz közeli isonzói fronton.Az 1978 egy 12 előadásból álló, Destin(y)ation címet viselő sorozat része, amelyet 2025-ben, a Nova Gorica/Gorizia Európa Kulturális Fővárosa program keretében mutatnak be. Az előadás a rendező szülővárosához kötődő emlékekből kiindulva több olyan témát dolgoz fel, amely a gyermekkorhoz, a transzgenerációs kérdésekhez, a határokhoz, a társadalmi-politikai változásokhoz, a háború témaköréhez kötődik. Az 1978 c. előadást az UNITER - Román Színházi Szövetség 2023 legjobb előadása és legjobb díszlete kategóriában díjra jelölte.

Robert Icke szövege valójában Arthur Schnitzler Bernhardi professzor (1912) című darabjának aktualizált átirata, mely a ma valóságának társadalmi-politikai viszonyai között követi nyomon főszereplője, Ruth Wolff orvos és kutató sorsát és nyilvános, szakmai meghurcoltatását, egy haldokló kiskorú páciensével kapcsolatban meghozott döntése miatt. Az eset olyan szélsőséges és agresszív reakciókat vált ki, melyek hűen tükrözik a woke kultúra, a politikai korrektség és a ma társadalmának polarizált, „mi vagy a többiek” szemléletmódját, ahol az erkölcsöt és a korrektséget mindig az adott körülményekhez igazítják. Közösségi kapcsolataink határozzák meg életmódunkat, a társadalmi normák szabják meg faji, szexuális vagy épp nemi identitásunkat. Azokat a dolgokat, amikről a munkahelyen nem beszélhetünk, mert félő, hogy letiltanak, a színház keretei között biztonságban boncolgathatjuk: vállaltan szembeszállhatunk a kor előítéleteivel és hazugságaival.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

Plüm-Plüm kalandjai - José Géal két klasszikus, de cseppet sem poros meséjéből készült előadás gyerekeknek, szülőknek, álmodozóknak. A főszereplő Plüm-Plüm, a játékos, mindenre kíváncsi kisfiú, akinek több a jó ötlete, mint ahány pár nélküli zoknija. Az első történetben felbukkan egy unatkozó királylány – de hoppá, ő nem vár a megmentésre, ellenkezőleg, kifejezetten kéri, hogy végre rabolja már el valaki. És ahol királylány van, ott megjelenik a sárkány is - így kerül a színre Zuzu, a félénk, magányos sárkányfióka, akit rettenetes csuklás gyötör. Mi sülhet ki ebből?A második történetben Plüm-Plüm a barátjával, Pluf kandúrral keveredik kalandokba, aki megpróbál kijátszani minden szabályt, mert szerinte a világ sokkal jobb lenne, ha végre senki nem parancsolgatna. De jön Bajuszrendőr, a csend őre, és máris kész a bonyodalom. Vajon mi lesz a vége?Az előadás egy vidám kaland a szabadságról, a képzelet hatalmáról és arról, hogy vajon meg kell-e néha kerülni a szabályokat ahhoz, hogy igazán élni tudjunk.

Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni? Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani. Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)

Egy különös barátság története ez. A rácsoké, amelyek bezárnak, amelyeket megöröklünk, amiket megteremtünk, amik mögé magunkat védve rejtőzünk, amik nyomot hagynak. De a szabadság története is. A gyermekkor, az álmok, a végtelen égbolt, a szárnyalás története. Két, látszólag semmiben sem hasonlító fiú barátsága és felnőtté válása áll a William Wharton azonos című regénye nyomán született előadás középpontjában. Madárka repülés utáni vágya és madarak iránti rajongása saját elméjének kalitkájába zárja az érzékeny, a hétköznapi világ működését és kegyetlenségét feldolgozni képtelen fiút. Al a nyomor, az erőszak és saját öröklött sorsának ketrecéből próbál kitörni, felnőttként őt a háborúban megélt borzalmak ejtik saját elméjének fogságába.Képes-e a két fiú közös múltjuk, barátságuk és egymás újra megismerése által visszatalálni önmagához, és végre szabaddá válni?

Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni? Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani. Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)

A Paradicsomból való kiűzetés után Ádám, Lucifer kíséretében, szimbolikus utazásra indul az emberiség történelmén keresztül, felfedve a dekadencia és az evolúció határán az emberi lélek mélységeit. Az ember elhagyja a Paradicsomot, és végigjárja az ókori Egyiptomot, Görögországot, Rómát, a Bizánci Birodalmat, Párizst, Nagy-Britanniát, a Jégkorszakot és a Jövőt is - Purcărete az időt átszelő utazáson vezeti végig a közönséget. Bár a 19. században jelent meg, Az ember tragédiája megőrzi aktualitását, üzenete pedig érvényes marad: minden régi, és minden új.

"A darab ideje egyetlen pillanat, valódi történése pedig Caravaggio eltűnése Porto Ercole tengerparti keskeny homoksivatagában, 1610. július 18.-án. Nem életrajz és nem a hiteles portré megalkotásának a kísérlete, hanem csak annak a – végsősoron – megválaszolhatatlan kérdésnek a vizsgálata, hogyan jutott el Caravaggio a felfokozott, modern értelemben vett teatralitás felfedezéséig. (...) Semmi esetre sem a szerzői intenciók hangsúlyozása kedvéért, hanem az írói pozíció jobb megértéséért mondjuk el, hogy a darab megírásakor hét színészre (három nő, négy férfi), valamint folyamatosan történő szerepváltásokra gondoltunk. A szerepváltások mintegy Caravaggio műtermében zajlanak, a szemünk előtt, ilymódon hangsúlyozva a caravaggiói „testek laboratóriuma” jelleget, ami sokkal inkább az akkor-és-ott megtörténő eseményekre irányítja a figyelmet, semmint Caravaggio élettörténete, illetve egészen pontosan halála dramatikus eszközökkel történő rekonstruálására. " - Visky András, író, dramaturg„Michelangelo Merisi, Caravaggióban születtem, Lombardia tartomány, Caravaggio, az északi szélesség 25 fok 29 perc 52 másodperc és a keleti hosszúság 9 fok 38 perc 35 másodpercnél található. Nincs tengerpartja, el kellett jönni. Ha nincs tenger, menni kell. Összeszedni mindent, és többé vissza nem térni. Nem emlékszem az első szerelemre. Nem is volt első szerelem. Amor vincit omnia. A szerelem mindent legyőz. Francokat győz le a szerelem mindent. Már a kezdet kezdetén előre láttam a katasztrófát, megakadályozni azonban nem tudtam, és a katasztrófa valójában jóval hamarább bekövetkezett, mintsem felismerhettem volna. Nem a pestis, nem arról beszélek. A pestist Carlo püspök győzte le, Milánóban. Carlo püspök pontosan ismerte a pestis legyőzésének a módját. Meztelenre vetkőzött, darócköpenyt öltött magára és hajadonfőt, meztelen lábbal, vállán egy hatalmas fakereszttel a Dóm kapujától a Sant’Ambroggio bazilikáig vonult, ahol a szószék helyén az az ősrégi római szarkofág áll. Legelől meztelen szerzetesek ostorozták magukat, a meztelen, száraz szerzetestestek után a ministránsfiúk, a halál kis angyalainak a fekete-fehér serege következett a füstölőkkel, majd Carlo püspök, végül, biztonságos távolságban, nagy tömeg, egész Milánó. Vonulás, csend, ostorok csattanása a meztelen hátakon. Carlo püspök bőségesen vérző, sárfoltos lábai. Valódi vér. Valódi csend. Amikor odaért, az elgyötört püspök fölment a Sant’Ambroggio bazilika szószékére és azt mondta, a pestis a ti szívetekben lakik, onnan tör elő alattomban. De most én kiűzöm a pestist a szívetekből és idehelyezem ebbe a szarkofágba, hogy többet ne jöjjön elő. Így győzte le Carlo püspök a kék pestist. Egy meztelen püspök: megnyugtató látvány. Nekem mindenesetre felért egy istenbizonyítékkal.” (Visky András - Caravaggio Terminal)

Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni? Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani. Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)

Most játsszuk azt, hogy... Akár ezt a címet is adhatnánk a fél órás, zenés-animációs előadásnak. Mert minden megmozdul, életre kel, énekelni kezd a négy matróz keze nyomán: a puha, színes formák a szemünk láttára alakulnak át termetes bálnává, fürge csikóhallá vagy sejtelmes polippá. Természetesen akkor lesz igazi a Játék, ha mindenki részt vesz benne – gyerekek, nagypapák, óvónénik..“...táncol a hullámsapkás tenger / ropja a bárkán tömérdek ember…”Az interaktív, zenés játékot hároméves kortól ajánljuk.

Most játsszuk azt, hogy... Akár ezt a címet is adhatnánk a fél órás, zenés-animációs előadásnak. Mert minden megmozdul, életre kel, énekelni kezd a négy matróz keze nyomán: a puha, színes formák a szemünk láttára alakulnak át termetes bálnává, fürge csikóhallá vagy sejtelmes polippá. Természetesen akkor lesz igazi a Játék, ha mindenki részt vesz benne – gyerekek, nagypapák, óvónénik..“...táncol a hullámsapkás tenger / ropja a bárkán tömérdek ember…”Az interaktív, zenés játékot hároméves kortól ajánljuk.

Van egy világ, ahol mindent el lehet adni – erkölcsöt, gyilkosságot, gyászt – csak egy jó sztori kell hozzá. Lehetőleg személyes, megható, tanulságos. De legalább mutasson jól a főcímben. A történetéhség csillapíthatatlan, a sztorik valósága viszont senkit nem izgat. Így lesz az igazságszolgáltatásból showműsor, ahol mindenki szerepet játszik, és az lesz az igaz történet, amit a legügyesebben tálalnak. De amikor lecsúszik a maszk, egy túlságosan ismerős világ néz vissza ránk. A mi világunk. Ahol az igazság egy jól csomagolt kommunikációs trükk, a pénz pedig az új erkölcs.

Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni? Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani. Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)

Lázár Ervint, a nagy mesemondót, senkinek nem kell bemutatni. Meséit, hőseit jól ismerik kicsik és nagyok egyaránt.A hazudós egér története mulatságos, és egyben bölcs példázata annak, hogy mi a különbség a hazugság és az álmodozás, a történetmesélés, a költészet között. Hazugság-e reményt adni valakinek, aki rászorul a bíztatásra? A mi füllentős hősünk az erdő sok lakóját húzza ki a csávából különös históriáival. Kedvesen, sokszínűen „hazudozza” végig a mesét, hogy végül elégedetten térjen otthonába, hiszen ma is segített másokon.Az előadás saját kis báb-világot hoz létre Lázár Ervin kedves állatfigurái segítségével, sok játékörömmel és sok szeretettel. (A szatmárnémeti Brighella Bábszínház vendégelőadása)

Lázár Ervint, a nagy mesemondót, senkinek nem kell bemutatni. Meséit, hőseit jól ismerik kicsik és nagyok egyaránt.A hazudós egér története mulatságos, és egyben bölcs példázata annak, hogy mi a különbség a hazugság és az álmodozás, a történetmesélés, a költészet között. Hazugság-e reményt adni valakinek, aki rászorul a bíztatásra? A mi füllentős hősünk az erdő sok lakóját húzza ki a csávából különös históriáival. Kedvesen, sokszínűen „hazudozza” végig a mesét, hogy végül elégedetten térjen otthonába, hiszen ma is segített másokon.Az előadás saját kis báb-világot hoz létre Lázár Ervin kedves állatfigurái segítségével, sok játékörömmel és sok szeretettel. (A szatmárnémeti Brighella Bábszínház vendégelőadása)

A mese tündére csak akkor látogatja meg az embereket, amikor kedve szottyan – olvashatjuk Andersen történetében. No, de, ha nem jön? Ha nem találjuk sem az asztalfiókban, sem az ágy alatt, se a nevetés, se a sírás határán? No, olyankor el kell indulni megkeresni. Így tesz főhősünk, Regelaki Pömpöllér is. Ám nem a mesetündérrel, hanem a lápi boszorkánnyal találkozik, aki mesél neki a lidércekről. Bizony segítségre van szükség, mert a lidércek már a városban vannak. Ember legyen a talpán (s afölött is), aki összeszedi, és visszahozza őket a lápi világba, mielőtt összezavarják az emberek lelkét. Főhősünk el is indul, s megteszi, amit megkövetel a hősi lét. Aztán csak gondolkodhatunk, hogy akkor most megtalálta a mese tündérét vagy sem? (Segítek: megtalálta.) (A szatmárnémeti Brighella Bábszínház vendégelőadása)

A mese tündére csak akkor látogatja meg az embereket, amikor kedve szottyan – olvashatjuk Andersen történetében. No, de, ha nem jön? Ha nem találjuk sem az asztalfiókban, sem az ágy alatt, se a nevetés, se a sírás határán? No, olyankor el kell indulni megkeresni. Így tesz főhősünk, Regelaki Pömpöllér is. Ám nem a mesetündérrel, hanem a lápi boszorkánnyal találkozik, aki mesél neki a lidércekről. Bizony segítségre van szükség, mert a lidércek már a városban vannak. Ember legyen a talpán (s afölött is), aki összeszedi, és visszahozza őket a lápi világba, mielőtt összezavarják az emberek lelkét. Főhősünk el is indul, s megteszi, amit megkövetel a hősi lét. Aztán csak gondolkodhatunk, hogy akkor most megtalálta a mese tündérét vagy sem? (Segítek: megtalálta.) (A szatmárnémeti Brighella Bábszínház vendégelőadása)

Piroska elindult nagymamához az erdei úton. Egyedül? Mellészegődött egy farkas. Egy igazi? Egy nagyon is igazi. És mit csinált? Hiszen tudod. És a nagymama? Őt is… De ugye a vadász… Érkezett, s minden jóra fordult. És ezt itt előadják? Mi az hogy! Nem túl félelmetes? Olyan előadás ez, amelyben kikacaghatod a félelmetest! Az jó! És mit jelent az, hogy operilla? Opera kicsiknek. Azért ez a műfaja, mert énekelve mesélik el a történetet. Azta! És… Pszt! Kezdődik!

Piroska elindult nagymamához az erdei úton. Egyedül? Mellészegődött egy farkas. Egy igazi? Egy nagyon is igazi. És mit csinált? Hiszen tudod. És a nagymama? Őt is… De ugye a vadász… Érkezett, s minden jóra fordult. És ezt itt előadják? Mi az hogy! Nem túl félelmetes? Olyan előadás ez, amelyben kikacaghatod a félelmetest! Az jó! És mit jelent az, hogy operilla? Opera kicsiknek. Azért ez a műfaja, mert énekelve mesélik el a történetet. Azta! És… Pszt! Kezdődik!

A színészek számára a rögtönzés nem csupán természetes emberi cselekvés, hanem készségfejlesztő gyakorlat is, amellyel saját határaikat feszegethetik. A négyszereplős, színházi játékon alapuló improvizációs esten a játékmester arra ösztönzi a színészeket, hogy lehetetlennek tűnő szituációkat rögtönözzenek, és mivel csak a képzelet szab határt az abszurd, humoros helyzeteknek, a nézők számára garantált a szórakozás. A több mint 30 előadást megért improvizációs est töretlen lendülettel, hónapról hónapra új témákkal és rengeteg humorral várja az érdeklődőket.