Minden részletében professzionális
Minden részletében professzionális
A szöveg a Contributors online lapban megjelent kritika magyar fordítása. 2025.10.18.
Mircea Morariu: Minden részletében professzionális
Rendkívül bátor vállalkozásnak tűnt Béres László rendező döntése, amikor meghívást kapott arra, hogy előadást készítsen a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. Ugyanilyen bátor vállalkozás volt az ottani művészek részéről is, akikkel együtt Béres László színpadra állította a Chicagot.
Kétségtelen, hogy Béres László már jelentős tapasztalattal rendelkezik a musical műfajában. Bár több mint öt év telt el azóta, máig nem felejtettem el a Hegedűs a háztetőn sikerét, amelyet példaértékűen állított színpadra a kolozsvári Magyar Állami Színházban. A bemutató estéjén a nézőtéren jelen lévő több mint hétszáz ember hosszú perceken át tapsolta a rendező és a csodálatos kolozsvári színészek remek teljesítményét. Merem állítani, hogy hibátlan előadás volt, és ebben a hibátlanságban a rendezőnek meghatározó szerepe volt. Igen, tiszteletben tartotta a musical műfajára vonatkozó szabályokat és normákat és azokat a bürokratikus előírásokat is, amelyek a játszási jogok megszerzéséhez kapcsolódnak, ennek megfelelően vette figyelembe a jól ismert, szerződésben lefektetett kikötéseket, amelyek különösen szigorúak ennél a műfajnál. Mégis újdonságot, meglepetést hozott, mindenekelőtt megkövetelve a mesterség magas szintű művelését.
Amikor megtudtam, hogy Béres László rendezi a Chicagót Temesváron, egy pillanatig sem tartottam attól, hogy a rendezőre teherként hat majd a 2002-ben készült, egyszerre sokszoros díjnyertes és vitatott Bob Marshall-film öröksége. Azt is tudtam, hogy a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház jelenleg olyan színészekkel dolgozik, akik kiválóan énekelnek és táncolnak. Az általam már ismert művészekhez, mint amilyen a rendkívül tehetséges Magyari Etelka, aki Catherine Zeta-Jonesszal ellentétben nem barna, hanem szőke, és egészen kivételesen énekel, Borbély B. Emíliát, aki szintén kiváló énekesnő, Tar Mónikát, a szenzációs Molnos András Csabát, aki Billy Flynn ügyvéd szerepében művészi bravúrt hajt végre, valamint Aszalos Gézát, aki három-négy megjelenésével is csodálatos művészi élményt nyújt, most csatlakozott Tóth D. Zsófia, akit már az előző évadból ismertem, valamint Roxie Hart szerepében Foltányi Edina, aki fantasztikusan formálta meg ezt a női karaktert.
Miért voltak mégis fenntartásaim?
A tér jelenthetett volna hatalmas problémát. Az intézmény játszótere nem különösebben tágas, ráadásul számos olyan adottsággal rendelkezik – ezekre korábban Dragoș Buhagiar is felhívta a figyelmet egyik írásában –, amelyek nem mindig nevezhetők kifejezetten barátságosnak, és amelyeket ezúttal is kezelni kellett. Béres László és Márton Erika díszlettervező azonban pontosan tudta, hogyan oldja meg a feladatot. Egyfajta szintezésre, a tér különböző szintjeinek kijelölésére építettek. Ami pedig még fontosabb: bár a temesvári Chicago pontosan az, aminek lennie kell, vagyis a kabaré formavilágára épülő, annak minden eszközét felhasználó előadás, az alkotók nem nyúltak ahhoz a kézenfekvő és sokszor alkalmazott megoldáshoz, amely egymás mögé helyezett, égősorokkal szegélyezett keretekkel idézi meg a színpad a színpadon hatását.
A díszlet alapmotívuma az újság. Sőt, ez a motívum bizonyos jelmezekben is visszaköszön. Az egyik legátütőbb és legmeghatóbb jelenetben a jelentéktelen Amos – Aszalos Géza szerepformálása tudatos ellenpontja Molnos András Csaba játékának – Mr. Celofánként mutatkozik be, és olyan, újságmintás öltönyt visel, amely szinte beleolvasztja őt a háttérbe. Ez a jelmez egyszerre áll éles ellentétben a tudatosan csillogó, laméval és strasszokkal díszített ruhákkal, a kabaré sajátos glamourvilágával, a fogvatartottak öltözékével – a nők valamennyien gyilkosságot követtek el, és erre még büszkék is –, valamint az újságírók, az igazságszolgáltatás képviselői és az esküdtek viseletével, akiknek Velma vagy Roxie bűnösségéről kellene dönteniük.
Végső soron a temesvári Chicago kiváló előadás a korrupcióról, a manipulációról, az igazság eltörléséről, a sajtó tisztességtelenségéről vagy naivitásáról, az ügyvédek kapzsiságáról, az egynapos és papírmasé sztárokról, és igen, a jazzről is. Illetve azokról a hírekről, amelyek addig uralják az újságok címlapját, amíg egy még szenzációsabb történet át nem veszi a helyüket; olyan történetekről, amelyekben több a bűncselekmény és a rablás, több a vér, több az erkölcstelenség, vagy egyszerűen csak egy hamis világ újabb bizonyítékai. Egy olyan világé, amely, lényegét tekintve, szinte semmit sem változott a több mint száz évvel ezelőttihez képest. Egészen pontosan 1929-hez képest. Innen ered a temesvári előadás aktualitása is.
Egy elegáns, sokoldalú, a műfaj követelményeinek megfelelően játékos konferanszié szerepében a kiváló Jancsó Előd vezeti fel a cselekményeket, jeleneteket, szereplőket, eseményeket és emberi magatartásformákat. Így gördülékenyen jutunk el a megcsalásoktól – amelyek közül néhány pénzért történik – a bűntényekig, majd a manipulált és meghamisított bizonyítékok és tanúvallomások világáig. Az egyszerre tekintélyelvű és anyáskodó módon irányított börtön világától a gyilkossággal vádolt Roxie (Foltányi Edina) és Velma (Magyari Etelka) művészi rivalizálásáig. Az együttérző, befolyásolható vagy korrupt újságíróktól – Mary Sunshine (Borbély B. Emília) és firkásztársai: Erdős Bálint, Becsey-Imreh Noémi, Vass Richárd, Isa Berger, Tar Erik, Tar Mónika, Czüvek Loránd, Deli Szófia, Lukács György Szilárd, Lőrincz Rita, Bálint Előd, Vincze Erika, Bandi András Zsolt, Balló Helga, Grgić Nikoletta – az esküdtekig. A tisztességtelen ügyvédektől – Mátyás Zsolt Imre és Molnos András Csaba –, akik számára az igazság helyét a pénz veszi át, az egyszerű, megalázott emberekig, akiket Aszalos Géza képvisel.
Mindez zenével és tánccal történik. Ismét a mesterség legmagasabb fokán. Csibi Andrea zenei felkészítésének köszönhetően – aki egyben az Andrei Candrianu, Bogdan Dijmărescu, Szabó Dénes, Cosmin Hărșianu, Cristian Ilie, Marius Roman, Marin Bugar és Szabó Csongor alkotta zenekart is vezényli –, valamint Bokor Attila ihletett koreográfiájának segítségével a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színészei a teljesítmény legmagasabb szintjén dolgoznak. Egy olyan művész irányításával, aki ismét bebizonyítja, hogy a műfaj – és nem csak a műfaj – csodálatra méltó mestere: Béres László rendező.
John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse: CHICAGO
Fordította: Prekop Gabriella
Dalszövegek: G. Dénes György
Rendező: Béres László
Díszlet és jelmez: Márton Erika
Koreográfia: Bokor Attila
Zenei vezető: Csibi Andrea
Rendezőasszisztens: Száva Enikő
Fényterv: Gidó Zoltán
Hangterv: Mihai Toma
Zenei vezetés: Csibi Andrea
Zenészek: Andrei Candrianu, Bogdan Dijmărescu, Szabó Dénes, Cosmin Hărșianu, Cristian Ilie, Marius Roman, Marin Bugar, Szabó Csongor
Szereplők:
Foltányi Edina (Roxie Hart), Magyari Etelka (Velma Kelly), Molnos András Csaba (Billy Flynn), Tóth D. Zsófia (Mama Morton), Borbély B. Emília (Mary Sunshine), Jancsó Előd (Konferanszié), Aszalos Géza (Amos Hart), Karsai Dóra (Liz), Erdős Bálint (Liz partnere, esküdt, riporter), Becsey-Imreh Noémi (Annie, riporter), Vass Richárd (Annie partnere, riporter, esküdt), Isa Berger (Katarina Hruscsenko, riporter), Tar Erik (Harry, orvos, Hruscsenko partnere), Tar Mónika (June, riporter), Czüvek Loránd (Fred Casely, June partnere, riporter), Deli Szófia (Mona, riporter), Lukács-György Szilárd (Mona partnere, riporter, esküdt), Mátyás Zsolt Imre (Harrison, Charlie, riporter), Bálint Előd (Aaron, bíró, riporter), Vincze Erika (Kitty, riporter), Bandi András Zsolt (Fogarty őrmester, riporter, esküdt), Balló Helga (Lány a börtönből), Grgić Nikoletta (Lány a börtönből, esküdt, riporter), Dávid Helga (esküdt).
(https://www.contributors.ro/profesionist-pana-la-ultimul-detliu/)
