Előadások

 

 

Ödön von Horváth ezen drámája Mátyás király korai uralkodásának egy szeletét mutatja be: a fiatal király felszámolja a középkori urak dőzsölő, csalásoktól terhes és paródiázó életvitelét, és reneszánsz szellemiségben próbál felépíteni egy igazságosabb világot. A dráma, akár az előadás szövete több rétegből tevődik össze: látjuk az udvari élet hazugságos színét, az élvezkedő urakat a fürdőben - mégsem ez adja a cselekmény fő vonalát. Az igazi megújhodásban a szerelem mutat új utakat. Honnan a bátorság, hogy egy csapat szelistyei asszony felkerekedik, napokat gyalogol, hogy a királytól személyesen kérjen férfiakat? Miért járnak ezeket az asszonyok kemény férfitáncot? Nincs nő férfi nélkül, nincs férfi asszony nélkül. Csak egymás tekintete által létezhetnek igazán: ez ad erőt olyan cselekedetekhez, amelyek első hallásra-látásra meghökkentőnek tűnnek. A történet végkicsengése pozitív: a szelistyei asszonyok megkapják a háromszáz férfiút. Az út odáig hosszú: néha nevetésre késztet, olykor elszomorít, de mindvégig mélységekben barangol.Tanúi vagyunk pár nemes cselekedetének, mégsem zengünk örömódát Mátyásról: a királyt emberként, férfiként ismerjük meg. Látjuk találkozását a Nővel: az igazi szerelem elsétál mellette, ő meg szomorú tekintettel nézi, amint a boldog párok násztáncot járnak.

"IDŐBEN élünk. Most IDŐ van." - első hallásra magától értetődőnek tűnik ez a kijelentés, de nézzünk csak kicsit a dolgok mélyére, hiszen Line Knutzon kortárs dán drámaíró egy egész színművet szentel az Idő témakörének.

Életünket időpontok, órarendek, menetrendek táblázatai hálózzák be; karunkon, a polcon, a falon, a mobiltelefonon, a számítógépek képernyőin pedig másodperceket kattognak a mutatók. Hol vagyunk mi ebben a mai IDŐBEN? Hilbertet fokozottan izgatja ez a kérdéskör: "Az időről van szó (...) utol kell érnünk az időt - próbálok időt vásárolni, hogy legyen időnk időhöz jutni."

Knutzon Közeleg az idő című darabjában fölösleges kronológiát és lineáris dramaturgiát keresnünk. A jelenetekből magunk vagy "ismerőseink" hétköznapjaira ismerhetünk, persze átitatva az abszurd "karikírozó" eszközeivel. Kapcsolatok, melyeket az IDŐ megszokássá szegényített és az ember kétségbeesett menekülése a megszokásoktól. Csak... KÉSŐN?...

Szilágyi Ágota egyéni műsora

„Unatkozik? Vegyen mosómedvét!"... Vagy biciklizzen együtt a sörgyárgondnok feleségével, kortyoljon jó nagyot a városka söréből, másszon fel Pepin bácsival a kéményre, vágja le jó rövidre a haját, botladozzon tangólépésben Francinnal, aludjon csillogó hurkák és illatozó lapockák között, és ha ez még mindig nem elég, meg ne álljon mindaddig, amíg végre azt nem mondhatja diadalmasan, hogy: „Gyönyörű volt, és mivel gyönyörű volt, következésképpen veszélyes is volt, és mert veszélyes volt, úgy volt az igazi, a nekem való..."