Előadások

„A gép forog, az alkotó pihen”. A szállóigévé vált, klasszikus verssor a modernitás koncentrált gondolatát ragadja meg: a Teremtő belehelyezte a világot, és benne az embert, az Időbe; majd magára is hagyta az egész Univerzumot, hogy lebegjen a jelentés nélküli, közönyös űrben. Madách Imre azonban nem áll meg ennél a mechanikus és mára már mélységesen depresszívnek ható világképnél, ő a történelmet sátáni rémálomnak tekinti, amelyet Ádám álmodik, nekünk és velünk. Mindhiába áll ellen Lucifer, mégis a Megváltás ígérete ad értelmet a küzdésnek és a létezésbe vetett emberi bizalomnak. Éva a megígért Messiást hordja a szíve alatt, a Szeretet gyermekét, aki az ellenségképzés és szembenállás dialektikája helyett az elfogadás, azaz az emberi közösség lehetőségét és fölemelő feladatát hirdeti. (Visky András)

Zeppelin grófné mutatványos bódéjában életre kel minden, miközben két komédiás keresi a választ néhány fontosnak látszó kérdésre:

- Miért bámulja egy tó vizét két ember napokon keresztül?
- Mi is az élet?
- Kincsvadászat? Illúzió-kergetés?
- Mit keres az ember egy életen keresztül?
- Sikert?
- Választ a kérdéseire?
- Netán önmagát?
- Mit keres a színész egy életen keresztül?
- Sikert?
- Választ a kérdéseire?
- Netán önmagát?
- Ha az ember földi kincsek után lohol, a színész milyen kincseket keres?
- Mennyire görbe egy karrier-görbe?
- Mennyi időre/tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy ne csináljunk semmit, és mégis jelen legyünk a színpadon? És a saját életünkben?
- Huszonöt év?
- Harminc?
- Aurora borealis…

Ezen komolynak látszó kérdések labirintusában/homokdűnéi közt bukdácsol tizenkét szék nyomában, huszonöt szerep jelmezébe bújva két mutatványos, egy vérbő tragiko- hisztoriko- pásztoriko- komédiában.
 



 

Helyszín egy 49 emeletes irodaház tetőterasza. Föl-fölbukkannak itt a cég nevenincs zugdohányosai, hogy számos emeletet megmászva, elszökve az irodából, a cigarettafüstben és a nikotin mámorában éljék sivár munkahelyi hétköznapjaikat - bár hivatalosan minden káros szenvedély tilos. A közeg antihumánus, az alkalmazottak magányosak, a titkárnők túl sokat beszélnek, a kapcsolatok felületesek, és egyre érzékelhetőbb, hogy nem csak a lelkek száradtak ki, hanem a Föld is. Nyolc-tíz nagyvárosi irodista fokozatosan benépesíti a tetőt, dacolva a neurotikus időjárással, és kémleli az eget, várva a megváltást: az esőt. Már két éve nem esett.

Munkamánia, válás, párkapcsolat vagy gyerek utáni sóvárgás, irodai intrikák, és úgy általában a munka prése alatti boldogságkeresés a témája Sergi Belbel filmes képekben építkező drámájának. Reméljük, a kedves néző el tud szakadni a túlórából, hogy egy jót nevessen - vagy éppen sírjon - saját maga és kollégái színpadi másain.

A két ellenséges veronai család gyermekei, Rómeó és Júlia között szövődött végzetes szerelem története William Shakespeare egyik legismertebb és legnépszerűbb drámája. Ez nem is csoda, hiszen kamaszoknak, felnőtteknek, időseknek egyaránt kínál átélni- és gondolkodnivalót. A Kabóca Bábszínházban bábok segítségével kel életre az örökzöld szerelmi dráma – szerelemről és gyűlöletről, szülőkről és gyerekekről, helyes és helytelen döntésekről, meg egy két részre szakadt világról.

Koprodukció az Veszprémi Petőfi Színházzal és a Kabóca Bábszínházzal

A IV. Henrik története 20 évvel a színpadi események előtt kezdődik, amikor egy fiatal arisztokrata – színész hajlamának engedve – egy jelmezes lovas felvonuláson balesetet szenved. Másnap abban a tévképzetben tér magához, hogy ő IV. Henrik, a középkori német- római császár, aki egész életében viszályban állt a pápával és akihez a legendás Canossa-járás is köthető. Megőrült vagy csak szerepet játszik? És ha őrült, akkor a környezete miért tart vele ebben az őrületben? Ha pedig játék csupán, hogy lehet ennyire valószerű? Egyáltalán honnan tudjuk, meddig tart a normalitás és hol kezdődik a téboly?

Henrik Ibsen nőalakjai vágyják a szabadságot, és mindent felégetve maguk körül kíméletlenül kiszakítják magukat a középszerűség és látszat posványából. Ehhez hasonlóan Hedda Gabler sem tűri a képmutatást és álszentséget maga körül, mégis ugyanannyira gyáva és hazug, ahogy az általa megvetett társadalom. Mégsem képes kilépni az eszményített apja által képviselt illúzióvilágból, amiért, akár a saját életét is feláldozza.

Tom Dugdale amerikai rendező többszörösen visszatérő alkotó románia magyar színházakban. A rendező klasszikus szövegek gondol újra, és állít színpadra, majd szabadon kísérletezik új színházi formákkal.

Éreztük már azt, hogy a családunkban, vagy a párkapcsolatunkban csak püffedünk és hízunk, egy másik férfi, vagy nő mellett pedig csonttá soványodunk? Mit szólnánk huszonöt kiló pluszhoz vagy mínuszhoz egyetlen repülőút alatt?

Ismerős, hogy híres énekesnek készülünk, és azon kapjuk magunkat, hogy átmenetileg a Brassó-Budapest büfékocsijában áruljuk a lejárt húst?

Miért ébred elfojthatatlan vágy bennünk valaki olyan iránt, aki cseppet sem a zsánerünk, ráadásul áthidalhatatlan kulturális távolságban él, például az északi sarkon?

Hogyan szeretkeznénk, ha űrhajósok lennénk, a súlytalanság állapotában?

 

A SÉTABOTOS FÉRFI:  A megbotránkozás mérhetetlen képességével bír, agresszív, manipulatív, kétszínű, makacs, kissé gyáva, kissé ijedős, hajlamos könnyen elkeseredni azoktól a problémáktól, amelyeket nem bír megoldani, hű a saját korlátaihoz, gyanakvó, tökéletes alkat a végzet áldozatának szerepére, de jobb szeretne ő lenni a bakó.

Az igazságszolgáltatási rendszer tökéletlenségét, és az ebből adódó tévedéseket csak az isteni, tökéletes igazságszolgáltatásba vetett hit képes ellensúlyozni. De mi van akkor, ha az immanens rend is tévedhet?  Selma európai bevándorló, a musical szerelmese, aki a 60-as évek Amerikájában esik áldozatául a földi és égi igazságügyi rendszernek egyaránt. Szerető anya, jó barát, örök álmodozó. Selma egy romlott, érdekhajhász, pénzközpontú rendszer és az amerikai pszeudo-demokrácia áldozata. A musical formai eszközeit használva, az előadás az igazságszolgáltatási rendszer tévedhetetlenségét, az amerikai álmot és emberségünk határait helyezi górcső alá.