Előadások

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?

Az 1978 című előadás, a szlovéniai Tomi Janežič rendezésében a hetvenes évek Romániáját idézi; a produkció egy nemzedékeken átívelő dokumentum-fikció (dokufikció), amely a színészek és a rendező személyes történeteire épül. Egy történet a kommunizmus éveiről Románia valamelyik tömbházlakásában, egy történet helyi és globális jellegű eseményekről, amelyek összekapcsolják Temesvárt és az olasz határ melletti, szlovéniai Nova Goricát, azokat a városokat, amelyek egykor az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezték, és ahol több mint száz évvel ezelőtt magyar katonák százai harcoltak az isonzói fronton.

A boyz and girlz című előadás a Relații.Reacții.Reflecții projekt része, melynek a Grow Timișoara – Temesvár Európa Kulturális Fővárosa 2023 támogatási program keretében társfinanszírozója a Temesvári Projektközpont (Centrul de Proiecte).

A párhuzamos város: Party Erzsébetvárosban zárja Ana Mărgineanu rendező és Peca Ștefan író A párhuzamos város című trilógiáját. Az immerzív színházi csodaország, A párhuzamos város: Party Erzsébetvárosban több előadást kínál, a nézők öt különböző útvonal közül választhatnak, így különböző időpontokban öt különböző történetet tekinthetnek meg. Valamennyi útvonalon más-más szereplő kerül középpontba: Lela, a paralelli, Edgár, a rendőr (A párhuzamos város: Józsefváros egyik mellékszereplője), Beáta, a volt gépíró kisasszony (A párhuzamos város: Gyárváros egyik szereplője), XO, a siket influenszer vagy a Lela Crew tagjai a Portálból.

Info: https://orasulparalel.ro/ 

Korhatár: +14

Kedves polgártársak!

Azért hívtuk ide Önöket, hogy részt vegyenek a Nagy Hagyma tagjelöltjeinek válogatásán. Az Önök feladata a jelöltek értékelése. 

Két férfi, akik belefáradtak a soha véget nem érő háborúban eltöltött életbe, a madarakkal együtt felépítik Felhőkakukkvárt, a művészettörténet egyik első megvalósított utópiáját. Két és fél ezer évvel Arisztophanész vígjátéka után, mi továbbra is háborúban élünk, amely nem ér véget, csak alakot vált és földrajzi helyet, fáradtak vagyunk, leigázottak, s csak álmodozunk saját utópiánkról. Vajon mindezek után létrehozható egy világ, ahol mindenki egyenlő, ahol nincs háború, nincsenek harcok? És ha igen, miért nem tudjuk megvalósítani? És ha mégis megvalósítanánk, mennyi időbe telne újra elrontani?

Balázs Attila rendezői irányítása mellett Tar Mónika színésznő remek érzékkel és természetességgel idézi meg a magyar irodalom egyik legsajátságosabb, kulturális értelemben talán legönazonosabb műfaját, legyen szó a számos változatban ránk maradt népköltészeti balladákról, mint amilyen a Júlia szépleány vagy a Kőmíves Kelemenné, vagy épp Arany János műballadáiról, mint amilyen a méltán sokat idézett Hídavatás vagy az Ágnes asszony.

Robert Icke szövege valójában Arthur Schnitzler Bernhardi professzor (1912) című darabjának aktualizált átirata, mely a ma valóságának társadalmi-politikai viszonyai között követi nyomon főszereplője, Ruth Wolff orvos és kutató sorsát és nyilvános, szakmai meghurcoltatását, egy haldokló kiskorú páciensével kapcsolatban meghozott döntése miatt.  Az eset olyan szélsőséges és agresszív reakciókat vált ki, melyek hűen tükrözik a woke kultúra, a politikai korrektség és a ma társadalmának polarizált, „mi vagy a többiek” szemléletmódját, ahol az erkölcsöt és a korrektséget mindig az adott körülményekhez igazítják. Közösségi kapcsolataink határozzák meg életmódunkat, a társadalmi normák szabják meg faji, szexuális vagy épp nemi identitásunkat. Azokat a dolgokat, amikről a munkahelyen nem beszélhetünk, mert félő, hogy letiltanak, a színház keretei között biztonságban boncolgathatjuk: vállaltan szembeszállhatunk a kor előítéleteivel és hazugságaival.

14+

FIGYELEM! Érzékeny témák: abortusz, öngyilkosság

"A darab ideje egyetlen pillanat, valódi történése pedig Caravaggio eltűnése Porto Ercole tengerparti keskeny  homoksivatagában, 1610. július 18-án.  Nem életrajz és nem a hiteles portré megalkotásának a kísérlete, hanem csak annak a – végsősoron – megválaszolhatatlan kérdésnek a vizsgálata, hogyan jutott el Caravaggio a felfokozott, modern értelemben vett teatralitás felfedezéséig. (...) Semmi esetre sem a szerzői intenciók hangsúlyozása kedvéért, hanem az írói pozíció jobb megértéséért mondjuk el, hogy a darab megírásakor hét színészre (három nő, négy férfi), valamint folyamatosan történő szerepváltásokra gondoltunk. A szerepváltások mintegy Caravaggio műtermében zajlanak, a szemünk előtt, ilymódon hangsúlyozva a caravaggiói „testek laboratóriuma” jelleget, ami sokkal inkább az akkor-és-ott megtörténő eseményekre irányítja a figyelmet, semmint Caravaggio élettörténete, illetve egészen pontosan halála dramatikus eszközökkel történő rekonstruálására. " - Visky András, író, dramaturg

Egy régi kérdés arról képzelg: mit csinálna a lánglelkű költő, ha élne. Disszidálna. Füstbe menne. Gallyra. Kiállna a Lépcsőre szavalni: Talpra magyar! Indulna a szavazáson. Kibukna, mint rendesen, szabadszállna. József Attila-díjas volna. Ún. publikációs gondokkal küzdene, nyilván. Túl ilyen volna és túl olyan; Petőfi túl volna. Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából a temesvári magyar színház és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Udvarhely Bábműhely közös előadással tiszteleg a magyar irodalom talán legismertebb alakja előtt.

Két nővér. 2002-ben egyikük nyomtalanul eltűnt. 20 évvel később a lánya, Ágnes még mindig őt próbálja felkutatni. A Református Központban  van az a személy, aki a rejtély kulcsát őrzi...

Hová  tűnt Flóra? Viki, gyerekkori barátnője úgy hiszi, valami történt vele Németországban.

Egy előadás. Egy játék. Egy app.

A Bánk bán nagy nemzeti drámánk, iskolai kötelező olvasmány, nyelve keveri az archaizáló és nyelvújítás kori elemeket. Következésképpen érdektelen, unalmas és érthetetlen. De mi van, ha kamaszkori olvasmányélményeink megcsalják az emlékezetünket? Mi van, ha az éppen 230 éve született Katona József drámája mégsem érdektelen, unalmas és érthetetlen, hanem éppen ellenkezőleg? Hiszen időről-időre újabb és újabb színházak tűzik műsorra a darabot! Van valami ebben a drámában, ami nem hagyja nyugodni az utókort – és amiért az utókor sem hagyja békében nyugodni a Bánk bánt.

Meglepően ismerősek lehetnek például korunk nézőjének a 13. században játszódó történet szereplőinek magán- és közéleti konfliktusai, társadalmi problémái: az egyik oldalon a haza, a pozícióharc, a társadalmi igazságtalanság, a másik oldalon a szerelem, a féltékenység, a család. Ezekről az – életkortól függetlenül mindannyiunk bőrére menő – kérdésekről gondolkodik a Kabóca Bábszínház, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Veszprémi Petőfi Színház közös Bánk bán-előadása, Szabó Borbála izgalmas, mai „fordításában”.

Ki ne ismerné a lencsét válogató, jóságos, aranycipellős fiatal lány történetét, akit fehér galambok segítenek a megpróbáltatásokban, hogy végül ő legyen a királyfi felesége?

Az élet küzdelem, a világ megmagyarázhatatlan és sehol egy csodaszer, ami megoldást kínál minden bajra – mondják, akik még nem vettek részt az Intermegagigaterrawonder SRL kozmo-karmikus csúcstalálkozóján.
Most viszont itt a kihagyhatatlan lehetőség.
Ha élnek vele, minden megváltozik!

Hans Christian Andersen klasszikus meséjét a magyar kortárs drámairodalom egyik, mára már kanonizált szerzője, Parti Nagy Lajos adaptálta színpadra, sajátos nyelvhasználatával, stílusával és összetéveszthetetlen humorával gyúrva újra a mindenki által jól ismert történetet.