Előadások

Robert Icke szövege valójában Arthur Schnitzler Bernhardi professzor (1912) című darabjának aktualizált átirata, mely a ma valóságának társadalmi-politikai viszonyai között követi nyomon főszereplője, Ruth Wolff orvos és kutató sorsát és nyilvános, szakmai meghurcoltatását, egy haldokló kiskorú páciensével kapcsolatban meghozott döntése miatt.  Az eset olyan szélsőséges és agresszív reakciókat vált ki, melyek hűen tükrözik a woke kultúra, a politikai korrektség és a ma társadalmának polarizált, „mi vagy a többiek” szemléletmódját, ahol az erkölcsöt és a korrektséget mindig az adott körülményekhez igazítják. Közösségi kapcsolataink határozzák meg életmódunkat, a társadalmi normák szabják meg faji, szexuális vagy épp nemi identitásunkat. Azokat a dolgokat, amikről a munkahelyen nem beszélhetünk, mert félő, hogy letiltanak, a színház keretei között biztonságban boncolgathatjuk: vállaltan szembeszállhatunk a kor előítéleteivel és hazugságaival.

14+

FIGYELEM! Érzékeny témák: abortusz, öngyilkosság

"A darab ideje egyetlen pillanat, valódi történése pedig Caravaggio eltűnése Porto Ercole tengerparti keskeny  homoksivatagában, 1610. július 18-án.  Nem életrajz és nem a hiteles portré megalkotásának a kísérlete, hanem csak annak a – végsősoron – megválaszolhatatlan kérdésnek a vizsgálata, hogyan jutott el Caravaggio a felfokozott, modern értelemben vett teatralitás felfedezéséig. (...) Semmi esetre sem a szerzői intenciók hangsúlyozása kedvéért, hanem az írói pozíció jobb megértéséért mondjuk el, hogy a darab megírásakor hét színészre (három nő, négy férfi), valamint folyamatosan történő szerepváltásokra gondoltunk. A szerepváltások mintegy Caravaggio műtermében zajlanak, a szemünk előtt, ilymódon hangsúlyozva a caravaggiói „testek laboratóriuma” jelleget, ami sokkal inkább az akkor-és-ott megtörténő eseményekre irányítja a figyelmet, semmint Caravaggio élettörténete, illetve egészen pontosan halála dramatikus eszközökkel történő rekonstruálására. " - Visky András, író, dramaturg

Egy régi kérdés arról képzelg: mit csinálna a lánglelkű költő, ha élne. Disszidálna. Füstbe menne. Gallyra. Kiállna a Lépcsőre szavalni: Talpra magyar! Indulna a szavazáson. Kibukna, mint rendesen, szabadszállna. József Attila-díjas volna. Ún. publikációs gondokkal küzdene, nyilván. Túl ilyen volna és túl olyan; Petőfi túl volna. Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából a temesvári magyar színház és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Udvarhely Bábműhely közös előadással tiszteleg a magyar irodalom talán legismertebb alakja előtt.

Két nővér. 2002-ben egyikük nyomtalanul eltűnt. 20 évvel később a lánya, Ágnes még mindig őt próbálja felkutatni. A Református Központban  van az a személy, aki a rejtély kulcsát őrzi...

Hová  tűnt Flóra? Viki, gyerekkori barátnője úgy hiszi, valami történt vele Németországban.

Egy előadás. Egy játék. Egy app.

A Bánk bán nagy nemzeti drámánk, iskolai kötelező olvasmány, nyelve keveri az archaizáló és nyelvújítás kori elemeket. Következésképpen érdektelen, unalmas és érthetetlen. De mi van, ha kamaszkori olvasmányélményeink megcsalják az emlékezetünket? Mi van, ha az éppen 230 éve született Katona József drámája mégsem érdektelen, unalmas és érthetetlen, hanem éppen ellenkezőleg? Hiszen időről-időre újabb és újabb színházak tűzik műsorra a darabot! Van valami ebben a drámában, ami nem hagyja nyugodni az utókort – és amiért az utókor sem hagyja békében nyugodni a Bánk bánt.

Meglepően ismerősek lehetnek például korunk nézőjének a 13. században játszódó történet szereplőinek magán- és közéleti konfliktusai, társadalmi problémái: az egyik oldalon a haza, a pozícióharc, a társadalmi igazságtalanság, a másik oldalon a szerelem, a féltékenység, a család. Ezekről az – életkortól függetlenül mindannyiunk bőrére menő – kérdésekről gondolkodik a Kabóca Bábszínház, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Veszprémi Petőfi Színház közös Bánk bán-előadása, Szabó Borbála izgalmas, mai „fordításában”.

Ki ne ismerné a lencsét válogató, jóságos, aranycipellős fiatal lány történetét, akit fehér galambok segítenek a megpróbáltatásokban, hogy végül ő legyen a királyfi felesége?

Az élet küzdelem, a világ megmagyarázhatatlan és sehol egy csodaszer, ami megoldást kínál minden bajra – mondják, akik még nem vettek részt az Intermegagigaterrawonder SRL kozmo-karmikus csúcstalálkozóján.
Most viszont itt a kihagyhatatlan lehetőség.
Ha élnek vele, minden megváltozik!

Hans Christian Andersen klasszikus meséjét a magyar kortárs drámairodalom egyik, mára már kanonizált szerzője, Parti Nagy Lajos adaptálta színpadra, sajátos nyelvhasználatával, stílusával és összetéveszthetetlen humorával gyúrva újra a mindenki által jól ismert történetet.

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Diogene Kulturális Egyesület koprodukciója. Egy páratlan élmény, amely párhuzamos világokat tár fel és meglepő történeteket mesél a Józsefvárosról. Három különböző útvonal. Három párhuzamos játék. Válasszanak egy útvonalat (vagy akár mindhármat!) és induljanak el gyalog, a színészek vezetésével! Éljék át a történet intenzitását annak szereplőivel közösen.

Az iskola első napján Pierre Anthon osztályfőnökét félbeszakítva feláll és közli, hogy semminek nincs értelme, ezért semmit nem érdemes csinálni, majd nemes egyszerűséggel végleg kisétál az iskolából.  Ezzel a szinte banálisnak mondható gesztussal pedig az események olyan láncolatát indítja el, mely hamarosan valódi rémálommá változtatja egy egész kisváros életét. Nem mondható ki, hogy semminek nincs értelme, hiszen ezzel egy ítélettel szentesített értéket állítok; s azt sem mondhatjuk ki, hogy mindennek van értelme, mivel a minden szónak számunkra nincs jelentése. Az irracionális határt szab a racionálisnak, mely a maga részéről megszabja mértékét. Valaminek végül is akkor van értelme, ha az értelmetlenség szintjén hódítjuk meg. – Albert Camus, A lázadó ember.

AZ EST, AMIKOR BÁRMI MEGTÖRTÉNHET 
Játékmester: Kedves Emőke

Napjainkban egyre több szó esik a flow élményről, egyre többen keresik, vágynak rá. Ennek megtalálásához jó kulcs lehet, ha a mindennapjaink nehézségeit lazán próbáljuk kezelni. A flow élmény, azaz az áramlás azt jelenti, hogy folyamatosan jelen vagyunk az életünkben, minden pillanatot a maga intenzitásában, jelenidejűségében élünk meg. Ahhoz, hogy megérthessük, átélhessük ezt az élményt, előbb utóbb mindannyiunknak le kell döntenünk saját falainkat – persze, csak lazán! 

Teremthet-e a képzelet találóbb valóságot annál, mint ami körülvesz minket? Ha életünk bizonyos pillanatait egy filmmé tudnánk varázsolni, milyen lenne ez a film? Guido Contini, a jobb napokat látott olasz filmrendező képzeletbeli mozija nem más, mint egy zenés-táncos musical-kavalkád, melyben saját szakmai és magánéleti válságát kívánja műalkotássá formálni. Azonban mindeközben nem veszi észre, ahogy szépen lassan elmosódik a határ film, fantázia és valóság között.

A szereplők egy asztal körül ülve vitáznak az emberi lét legalapvetőbb morális kérdéseiről: létezhet-e olyan bűntény, amely erkölcsi szempontból elfogadható? Hőssé válhat-e a gyilkos, ha a kontextus igazolja a tetteit? Kevesebbet ér-e egy állat élete, mint az emberé? Mindezek mellett Adrian Sitaru szövege arra is rávilágít, milyen mértékben befolyásolja a gyerekkorban elsajátított nyelv és az ember által - tudatosan vagy öntudatlanul - használt szókészlet az egyéni valóságot, a fantáziát és racionalitást.
"Nyelvem határai a világom határai." - Ludwig Wittgenstein

KORNÉL: A tesztoszteron, papa, egy ősrégi kémiai vegyület, amely a gerincesek többségénél hasonló formában jelentkezik. Ez tesz bennünket férfivá.
ROVAR: Egy férfi hormon. Ez kényszerít bennünket, hogy a pubertáskortól egészen életünk végéig hajszoljuk a nőket. Ez teszi, hogy mindnyájan potencionális erőszakolók és gyilkosok vagyunk...

A temesvári magyar színház egyik legsikeresebb előadása, a Tesztoszteron (2015) több, mint öt éve került bemutatásra.