Előadások

Ernesztó keresztszalag-szakadásból lábadozik. Elvették tőle a kedvenc szerepét a színházban, és elvették azt is, ami mindig a biztos mankót jelentette számára: a foci eufóriáját. Nesze neked mankó! De mégis, ki vette el? Az élet? A sors? Mint mindig? Létezik, hogy már előtte sem volt boldog? Itt az idő sebészkést ragadni! Hősünk magába néz, és látja, hogy a szálak egészen 1994-ig vezetnek vissza, amikor az Olaszország–Bulgária világbajnoki elődöntőben Gianluca Pagliuca tökéletes ütemben lép ki Lecskov mélységi indítására… De felbukkan még a Tücsök és a Hangya, az érsemjéni aranycsapat, 50 ezer euró kártérítés, a nagymama lábkenőcse és egy rogyásig terített születésnapi asztal is. Minden mindennel összefügg – ezért olyan nehéz a gyógyulás.

Egyszer volt, hol nem volt, a Rekettyés-árkon is túl, de még a Kopasz-dombon is túl, ott, ahol a kurtafarkú malac túr... volt egyszer egy szegény ember, úgy hívták, hogy Csalóka. Csalafinta volt őkelme, mindenkit csak ugratott, heccelt, folyton viccelt, tréfált. De csak azokat csapta be, akik rászolgáltak, például a dölyfösöket, a nagyképűeket, a morcosakat, a nagypofájúakat, az öntelteket, a hencegőket, és legesleginkább… na, de mindent nem árulhatok el, inkább gyere, nézd meg magad!

Köztünk élnek. Láttuk őket a hírekben, hallottuk a történeteiket, eljutott hozzánk a szomszédok sustorgása. Ők ülnek a park legtávolabbi padjain, ők kérnek mindig bocsánatot, ők azok, akik nem igazán néznek mások szemébe, akik túl sok sminket viselnek, akikről elfordítjuk a tekintetünket, mert zavarna, ha a szemükbe kellene néznünk. Látjuk őket. De ismerjük is? Megkérdeztük tőlük valaha, milyen döntéseket hoztak, milyen utat jártak, milyen küzdelmeket vívtak? Rákérdeztünk valaha, honnan az őket körüllengő szomorúság, honnan azok a vágások és zúzódások? Megkérdeztük-e tőlük, honnan az a belső késztetésük, amely tovább viszi őket, amely lehetővé teszi, hogy lélegezzenek, hogy kitartóan vágyjanak egy jobb életre, a megérkezésre, az otthonra, a Boldogság utca 12/A-ra? 
Ez a szöveg legyen az ő hangjuk. Az ő kimondatlan, kényelmetlen igazságuk.

Az előadás az európai uniós „FemminiCity” projekt keretében valósult meg, a CERV program támogatásával.

Adottak Tóték, valahol egy bánsági faluban. Egyetlen fiuk a fronton, a második világháborúban. A fiú javaslatára az idegkimerült őrnagy pihenőszabadságra érkezik a családhoz. Tóték úgy fogadják a katonatisztet, mintha a fiú sorsa kizárólag a vendégszeretetüktől függne: lábujjhegyen járnak, minden hóborthoz alkalmazkodnak – pedig már az is kérdéses, hogy a fiú és az őrnagy a front ugyanazon oldalán áll-e még. Eleinte a remény irányítja a behódolást, de később már nem marad más eszköz az őrülettel szemben, csak az engedelmesség. Meddig tűrhető a kiszolgáltatottság, ha a döntést a szeretet vezérli? Mikor veszi át az uralmat a félelem, és hogyan válik ez az állapot normalitássá?

Horváth Hunor rendezésében a Tóték fekete humorral tapasztott mementó: a világ széthullása nem egy látványos pillanat, sokkal inkább egy apró repedés a vakolaton, ami lassan, alattomosan terjed.

Az előadást 14 éven felüli nézőinknek ajánljuk.

Műsorfüzet: Párbeszédben Örkény István és Horváth Hunor 

Mobilbarát verzió 

Hétköznapi emberek sodródnak egy fesztivál fényeinek vibráló káoszában. Céltalanok. Csalódottak. Elégedetlenek. Többre vágynak annál, mint amit a mindennapok szűkre szabott keretei megengednek számukra. A hangos zene és a hömpölygő tömeg ölelésében kétségbeesetten próbálják elhitetni magukkal, hogy még ők irányítják saját életüket. A féktelen ünnep forgatagában régi szerelmek porladnak szét, új illúziók születnek. Mindenki ugyanazt keresi: egyetlen lélegzetnyi szabadságot, egy pillanatnyi figyelmet, egy őszinte érintést - még mielőtt újra beolvad a céltalan tömegbe. 

Most játsszuk azt, hogy... Akár ezt a címet is adhatnánk a fél órás zenés-animációs előadásnak. Mert minden megmozdul, életre kel, énekelni kezd a négy matróz keze nyomán: a puha, színes formák a szemünk láttára alakulnak át termetes bálnává, fürge csikóhallá vagy sejtelmes polippá. Természetesen akkor lesz igazi a Játék, ha mindenki részt vesz benne – gyerekek, nagypapák, óvónénik.

“...táncol a hullámsapkás tenger,

ropja a bárkán tömérdek ember…”

Az interaktív zenés játékot hároméves kortól ajánljuk.

Van egy világ, ahol mindent el lehet adni – erkölcsöt, gyilkosságot, gyászt – csak egy jó sztori kell hozzá. Lehetőleg személyes, megható, tanulságos. De legalább mutasson jól a főcímben. A történetéhség csillapíthatatlan, a sztorik valósága viszont senkit nem izgat. Így lesz az igazságszolgáltatásból showműsor, ahol mindenki szerepet játszik, és az lesz az igaz történet, amit a legügyesebben tálalnak. De amikor lecsúszik a maszk, egy túlságosan ismerős világ néz vissza ránk. A mi világunk. Ahol az igazság egy jól csomagolt kommunikációs trükk, a pénz pedig az új erkölcs.

A színdarab a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.

Fordította: Prekop Gabriella,  Versek: G. Dénes György, Kossuth-díjas

Egy különös barátság története ez. A rácsoké, amelyek bezárnak, amelyeket megöröklünk, amiket megteremtünk, amik mögé magunkat védve rejtőzünk, amik nyomot hagynak. De a szabadság története is. A gyermekkor, az álmok, a végtelen égbolt, a szárnyalás története. Két, látszólag semmiben sem hasonlító fiú barátsága és felnőtté válása áll a William Wharton azonos című regénye nyomán született előadás középpontjában. Madárka repülés utáni vágya és madarak iránti rajongása saját elméjének kalitkájába zárja az érzékeny, a hétköznapi világ működését és kegyetlenségét feldolgozni képtelen fiút. Al a nyomor, az erőszak és saját öröklött sorsának ketrecéből próbál kitörni, felnőttként őt a háborúban megélt borzalmak ejtik saját elméjének fogságába.

Képes-e a két fiú közös múltjuk, barátságuk és egymás újra megismerése által visszatalálni önmagához, és végre szabaddá válni?

Piroska elindult nagymamához az erdei úton. Egyedül? Mellészegődött egy farkas. Egy igazi? Egy nagyon is igazi. És mit csinált? Hiszen tudod. És a nagymama? Őt is… De ugye a vadász… Érkezett, s minden jóra fordult. És ezt itt előadják? Mi az hogy! Nem túl félelmetes? Olyan előadás ez, amelyben kikacaghatod a félelmetest! Az jó! És mit jelent az, hogy operilla? Opera kicsiknek. Azért ez a műfaja, mert énekelve mesélik el a történetet. Azta! És… Pszt! Kezdődik!

A horzsolás alatt című előadás egy személyes hangvételű visszatekintés a gyerekkor, a kamaszkor, majd a fiatal felnőttkor küzdelmeire. Egyfajta lírai párbeszéd az „én”-nel és a hallgatósággal. Elhivatottan keresi a lélek kilétét ebben a felgyorsult világban, megnyugvást próbál találni az állandó változás szeleiben.

Hogyan látjuk magunkat a körülöttünk levő világban? Ki tudjuk-e mondani legféltettebb gondolatainkat? Hogyan tudunk a megtörtségeink után szembenézni saját magunkkal? Le lehet-e tenni a szorongást egyszer és mindenkorra? Mi van a horzsolás alatt?

Egy élelmiszer-áruház polcai között az alkalmazottak a mindennapok küzdelmeit vívják: a főnöktől az árufeltöltőig mindenki azon küzd, hogy megőrizze a látszatot, miközben rothad az árukészlet, romlik a munkamorál. A kereskedésbe bekopogtat a fogyasztóvédelem, az ellenőrzéstől átrendeződnek a sorok, a bolt lassan abszurd túlélőtáborrá válik. De vajon menthető-e még az emberi méltóság? 

Holtszezon. Groteszk humorral töltött keserédes társadalmi szatíra és sorstragédia, kettő az egyben – most akciós áron.

Az előadást a Projektközpont révén Temesvár Önkormányzata támogatta.

“Iskolás voltam, amikor először hallottam Cseh Tamásról. Azóta neki tulajdonítom a személyiségfejlődésem egyik legnagyobb mérföldkövét. A magiszteri képzésem alatt kezdtem bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy én szólaltassam meg dalait. Ebből született a Mélyrepülés. Egy gitár, egy mikrofon, egy énekes – egy helyben, egy órán keresztül.” - Jancsó Előd“

Gyere Zsuzsika, azt hiszem, hogy én fellépnék a színházadban, nagy előadás lenne. Van a színpad, fönt farsangi díszek, lent egy éttermi asztal, meg egy szék. Én annál ülök és nézek és mindenre képes vagyok. […] Mindenki érzi majd, hogy azonnal énekelni kezdek egy különös hangfekvésben, az ország meg sutty, sutty, sutty, fölfelé, én nem kezdek énekelni persze, a feszültség meg nőttön nő és szállunk mindannyian egy helyben. Mélyrepülés. Mélyrepülés ez lenne a címe.” - Csengey Dénes-Cseh Tamás: Mélyrepülés

Figyelmeztetés: az előadás erős fényhatásokat használ.

A fény születését, egyben Jézus világra jöttét ünnepeljük a téli napfordulón. A rítus fontosságát mutatja, hogy nagyapáink idejében Betlehemes Játékkal jártak házról házra: cipelték a szépen pingált templomocskát, szavalták a rigmusokat, a szeretetet, békességet hirdető énekeket.

Jézus születése napfordulós ünnep. A népi kultúrákban megjelenő napfordulós rítusokban a PÁSZTOROK jelenetében fedezhetjük föl a „pogány” idők Nap-kultuszának sámán (táltos) szereplőit. Előadásunkban a – többnyire komikus – KÖZJÁTÉK figurái előbbre lépnek a ranglétrán: a történetet elmesélő, tehát TEREMTŐ szereplőkké válnak. A Játékhoz mindegyik szereplő kibújik köznapi, civil ruhájából és ünneplőt vesz: fehér ing, zakó, kalap. Így aztán felkerekednek mint régen, bekopognak házakhoz a Pásztorok Fiai, hogy bábuikkal, muzsikaszóval elmeséljék Jézuska születését, felelevenítvén a népszokást.

A „Regő rejtem” karácsonyi pásztorjáték az összetartozásra, a hagyományaink tiszteletének fontosságára hívja fel a figyelmet, minden korosztálynak szól és a közösségi lét megélésére ad lehetőséget.

Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni?

Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani.

Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)