A színházról

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház gazdag repertoárja, a város multikulturális közönségének preferenciáit figyelembe véve, a klasszikus és kortárs szerzők szövegeinek alapjain nyugszik. Ennek eredményeként olyan különböző előadási formákat kínál színházunk, mint klasszikus, kortárs, egyszemélyes, nonverbális, zenei vagy akár bábszínházi előadások. Közönségünknek hozzáférhetővé tesszük előadásainkat román nyelven is, a szinkronfordítás vagy a feliratozás módszerei rávilágítanak arra, hogy a nyelvi sokszínűség nem jelent akadályt, ez inkább egy olyan elem, ami közelebb hozza az embereket egymáshoz.

A társulatot hivatalosan 1953-ban sorolták a professzionális színházak közé, hiszen egy 1953-ban kiadott rendeletnek köszönhetően megalakulhatott a temesvári Állami Színház magyar szekciója. 1957-től önálló színházzá alakították, 1990-ben a híres drámaíró után a Csiky Gergely elnevezést kapta. Noha 1953-at tekintik a megalakulás évének, a magyar nyelvű színházi tevékenységek hagyományai sokkal régebbre nyúlnak vissza Temesváron.

A temesvári Állami Magyar Színház jelenlegi társulata fiatal, lelkes, folyton új művészi kifejezőeszközöket kereső tagokból tevődik össze. Az intézmény magas művészeti színvonalának megerősítése mellett tanúskodik a számos országos és nemzetközi fesztiválon szerzett rangos díj is, melyet a Színház az évek alatt elnyert.

Fesztiválok, amelyre a Színház meghívást kapott: Országos Színházi Fesztivál Bukarestben, Nemzetközi Reflex Fesztivál Sepsiszentgyörgyön, Nemzetközi Új Színházi Fesztivál, amelyet az Arad Ioan Slavici klasszikus színház szervezett, a montenegrói KPMIT 15, INFANT Szerbiában, Gdanski Shakespeare Fesztivál, Magyar Színházi Fesztivál Kisvárdán, Ex Ponto Fesztivál Szlovéniában, Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Yorkban, Kortárs Színházi Drámafesztivál Magyarországon, Szerbiában a Desiré Központi Állomás, Sterijino Pozorje Szerbiában, a Román Dramaturgia Fesztiválja vagy Eurothalia Fesztivál Temesváron.

Néhány azon rendezők nevei közül, akikkel a Színház az elmúlt években együttműködött: Schilling Árpád, Silviu Purcărete, Urbán András, Victor Ioan Frunză, Florin Fieroiu, Hajdu Szabolcs, Traian Savinescu, Mucsi Zoltán, Radu Nica, Radu Afrim, Kokan Mladenovic.

A Színház egyik fő projektje a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT), amelynek megrendezésére 2023-ben már a 14. alkalommal került sor. A nemzetközi szinten mozgó rendezvény célja a multikulturalitás előmozdítása, valamint a dráma legújabb trendjeinek részét képező produkciók előadása – akár szomszédos országokból, akár Nyugat-Európából. Idővel a fesztivál a különböző kultúrák platformjává vált, egy olyan fórummá, ahol a művészekkel és más színházi munkatársakkal folytatott párbeszéd létrejöhet.

A Színház tevékenységének további fontos alkotóelemei a más országok intézményeivel közösen készített előadások. Így született például a szlovéniai Via Negativával készített Manipulációk című koprodukció, a MASZK a szerbiai Kosztolányi Dezső Színház közreműködésével, vagy az Urbán András rendezte Magyar című előadás, amely társprodukció a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházzal. Továbbá az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházzal és a szerbiai Zombor Nemzeti Színházzal közösen készített EXIT című előadás Schilling Árpád rendezésében, vagy a Forbidden Books, amely a Temps d'Images Fesztivál, a kolozsvári CollectivA Egyesület, a lengyel Adama Mickiewicza / Adam Mickiewicz Intézet, és a kolozsvári Ecsetgyár társprodukciója. Legutóbbi koprodukciónk a Someone from home című kortárs táncelőadás, amely a Kreatív Európa programján keresztül valósult meg, az Újvidéki Diákkultúra Központtal, a linzi Silk Ciel és a szófiai Derida Dance Centerrel együttműködve.

2007-től a temesvári Magyar Színház igazgatója Balázs Attila színművész.

A Színházunk múltja röviden

A temesvári állandó magyar hivatásos színtársulat  minisztériumi rendelettel 1953-ban alakult meg a helyi Állami Román Színház tagozataként, önálló színházi intézménnyé 1957-ben vált, Csiky Gergely drámaíró nevét pedig 1990-ben vette fel. Bár sokan 1953-ból datálják a magyar színjátszás állandósítását Temesvárott, az több évszázados hagyománnyal büszkélkedhet, díszes kőszínháza is volt a bánsági magyarságnak, a színjátszás folyamatosságáról pedig a mostoha körülmények közt is Tháliát elkötelezetten szolgáló hivatásos, szükség esetén félig-meddig amatőr társulatok gondoskodtak.

Akárcsak Európa más tájain a Temesközben is a kastélyszínházak, az iskolai színjátszás és a vándortársulatok meghatározó szerepet töltöttek be az állandó színházért folytatott küzdelemben. Feltehetően a 18. század végétől, de a 19. század első felétől immár adatolhatóan a Kolozsvárról, Pest-Budáról, Székesfehérvárról, Kassáról, Miskolcról induló színésztruppok útba ejtették néhány előadás erejéig Temesvárt; siker esetén hetekig állomásoztak a Bánság fővárosában. 1825-ben a pozsonyi országgyűlésről visszatérő Nemzeti Színjátszó Társaság fordult meg a városban, 1827-ben az Erdélyi Nemzeti Játszó Társaság egy része működött a Béga partján, 1828-ban főispáni meghívásra időzött itt az Erdélyi Énekes Társaság. A reformkor minden jelentős társulatát és minden nagy színészét lelkes ünneplésben részesítette a hálás publikum a Szerb utcai kőszínházban vagy a gyárvárosi Arénában. Gróf Széchenyi István elismerőleg írt Temesvár színházi fellendüléséről az 1830-as években. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után a szigorú cenzúra és adminisztratív korlátozások következtében némi megtorpanás tapasztalható a magyar színjátszás térhódításában, fejlődésében, de 1852-ben Szabó József nemzetközi hírű társulata immár színvonalas műsorral gyönyörködtette a temesváriakat. Ha nem aratott anyagi sikert minden, a városban megforduló színésztrupp, annak nemcsak a közönség tartózkodó magatartása volt az oka, hanem a repertoár és a színészi játék is.

1872-1874 között méltó hajlékot emeltek Tháliának Temesvárott, a Ferenc József Színházat, amelyet a Fellner és Helmer osztrák műépítészek bécsi irodájának tervei alapján építettek, neoreneszánsz stílusban. Az avató díszelőadásra 1875. szeptember 22-én került sor, amelyre a budapesti Nemzeti Színház művészeit hívták meg, a  magyarságtudatot erősítő Prológusnak pedig a temesvári pap-tanár drámaíró, Csiky Gergely volt a szerzője. A színházat, bál- és hangversenytermet, szállodát, vendéglőt, kávéházat magába foglaló impozáns épületben, amelynek színpadát eleinte a német társulattal közösen használta a magyar társulat, a városi tanács határozatával 1885. február 1-jével állandósult a magyar színház. A temesvári magyar színjátszás aranykora 1888-ban köszöntött be, amikor a városi tanács szerződést kötött Krecsányi Ignáccal, a legnevesebb vidéki színidirektorral, aki 1914 áprilisáig, nyugalomba vonulásáig tekintélyes társulatával fővárosi szintű színházi életet teremtett Temesváron.

Az impériumváltástól, 1919 augusztusától, a román közigazgatás bevezetésétől a kiméletlen cenzúra, a diszkriminatív adórendszer s koncessziós feltételek ellehetetlenítették a magyar színház működését. 1920-ban a színházépület leégett, nem volt hol fellépni és igényesebb kiállítású előadásokat tartani, a kisebbségeket sújtó 1921-es színházi törvény életbe léptetésével gyakorlatilag megszűnt  az állandó magyar hivatásos színjátszás Temesváron.

A két világháború között a belvárosi Vigadóban, a gyárvárosi Arénában, a józsefvárosi Vízkelety-teremben s az erzsébetvárosi a Novotny-féle vendéglőben (1928-tól az újjáépült  színházban is) léptek fel a helyileg verbuvált vagy Aradról, Nagyváradról, Kolozsvárról érkező hivatásos társulatok. Fontos kultúrmissziót teljesítettek ezekben az évtizedekben és a második világháború után is, a városrészek vagy szakmák szerint szeveződött műkedvelő együttesek. 1945-ben ők vetették meg a Kulcsár Juliska operaénekesnő vezette Temesvári Népszínház (1948-ban feloszlatták) alapjait, s az állandó színház megteremtéséig fenntartották a bánsági magyar színjátszás folytonosságát.

Az 1953-ban megalakult társulat tagsága a Temesvári Városi Néptanács Magyar Színjátszó Együtteséből, Jódy Károly aradi illetve temesvári dalitársulatának színészeiből szerveződött, igazgatója Josan Emil rendező lett. Az ünnepélyes megnyitót 1953. május 3-án tartották az egykori Városi Vigadó  bálterméből kialakított „Nagyteremben", amelyet azóta is a temesvári magyar színház az ugyanabban az évben létesített német színházzal közösen használ. Az alapítók - Balogh Piroska, Bakos László, Baranyi Béla, Bertalan Magda, Boka Erzsébet, Csengeri Ica, Dancsó Mihály, Hornok Rozália, Josan Emil, Kriszter Béla, Krizsán András, László Gyula, László (Kasnya) Ilona, Pataky Tibor, Péter János, Péter Anna (súgó), Rappert Károly, Szabó János (öltöztető), Temesváry Gitta, Tóth János, Várady János, Zádor Böske - nemcsak Temesvárott, hanem a régi vándorszínészekre emlékeztető módon lovaskocsin, teherautón  vagy a Béga-csatornán hajózva a legtávolabbi magyar településekre is eljutva, „szolgálták" a publikumot.

A kor követelményei szerint orosz és hazai „szocreál" darabokat játszottak, de szerepeltek repertoárjukon a magyar és az egyetemes drámairodalom klasszikusai is. Komoly minőségi változást hozott az 1950-es évek második felében Taub János rendező valamint a fiatal diplomás színművészek csapatának - Szabó Károly, Puhala Ernő (1955), Adleff Ingeborg, Fábián Ferenc, Sinka Károly, Szabó Lajos (1956), Balogh Éva, Jánó János - Temesvárra érkezése. Taub János főrendező, majd igazgató (1961-ig), indította el a színháznak kiemelkedő sikereket és elismeréseket hozó klasszikusok művek színpadra állításának emlékezetes sorozatát.  „Majdnem a semmiből vezette a színházat az élbolyba. Ha valahol megjelent a plakátjuk az újságírók, színészek, rendezők, meg az egész törzsközönség, minden színházbolond bárhol az országban tódult az előadásra. Romániai magyar színháznak ilyen viharos, gyors felemelkedése, meglepő és megérdemelt országos sikere nemigen volt." (Bodor Pál: Születésnapi levél - Taub Jánosnak a temesvári magyar színház, és első profi igazgató-főrendezőjének születésnapjára). Neve legendává vált, díjazott előadásokat fémjelzett. Emmanuel Roblès: Montserrat előadásával első, második és két harmadik díjat hozott 1957-ben Bukaresből, Bródy Sándor A tanítónő és A medikus ugyancsak országos díjakat nyert rendezések voltak. A szakma és közönség a legjobb előadások között jegyezte Szigligeti Ede: Liliomfi, Goldoni: Fogadósné, Molière: A nők iskolája, Heltai: A néma levente, Csiky Gergely: Nagymama, G. B. Shaw: Az ördög cimborája, Lope de Vega: A kertész kutyája, Alexandru Mirodan: A hirhedt 702-es című darabjainak temesvári előadásait.
1963-tól a színház rendszeresítette a gyermekelőadásokat és a pódiumműsorokat. 1965-től Sinka Károlyt került a színház élére ( beosztását 1990 elejéig sikerül megőriznie).

A számban és művészileg megerősödött társulat bravúros stílusváltással színháztörténetet írt 1969. szeptember 16-án Harold Pinter: A gondnok című abszurdjának Taub János rendezte bemutatójával. Azóta minden színházi műfaj és minden stílusirányzat szerepelt és szerepel a színház műsorrendjén.

Az 1970-es években néhány kiemelkedő, nevezetessé vált előadással - Katona József: Bánk bán (r. Tompa Miklós), Shakespeare: II. Richárd (r. Cseresnyés Gyula), Csehov: Ivanov (r.Taub János), Csehov: Ványa bácsi (r. Cseresnyés Gyula), Krleža: Glembay Ltd. (Mihai Berechet) stb. - a társulat megszabadult a „hatodik színház" megbélyegző jelzőjétől és kivívta a kritikusok kitünető és egyöntetű elismerését. Egész sor hazai magyar drámaíró darabját tűzte műsorára a temesvári színház, nemegy előadás ősbemutatónak számított.

Az 1980-as években a kommunista diktatúra repertoárt meghatározó számos intézkedése, a financiális önfenntartás abszurd követelménye a könnyű műfajok (vígjáték, operett, kabaré, nótacsokor, egyvelegek) túlsúlyához vezetett, a társulat számbelileg is megfogyatkozott, a nyugdíjazások és a fiatalok elvándorlása következtében.

Az 1989-es fordulat után a színháznak kétségbeejtően alacsony létszámú  társulattal, rendező nélkül és csekély anyagi eszközzel kellett a megújulás útjára lépnie. Kezdetben Sinka Károlytól egy Dukász Péterből, Koczka Györgyből és Makra Lajosból álló direktórium vette át a nevét Temesvári Csiky Gergely Állami Színházra változtató intézmény irányítását. A dolgok leülepültével 1993-ig Makra Lajos színművész illetve néhány hónapig, megbízott igazgatóként Szekernyés János vezette a temesvári színházat, majd 1993 júliusától, versenyvizsgával a pályakezdő színész, Demeter András került az intézmény élére.
A fiatal direktor abba a szerencsés helyzetbe került, hogy igazgatói indulása egybeesett a diktatúra szorításából kiszabadult hazai magyar színjátszás megerősödésével, a színészképzés megújulásával, a színművészeti főiskola benépesedésével. Így elképzelései szerint építhetett társulatot és alakíthatott műsorpolitikát. A számbelileg fokozatosan erősödő, többségükben fiatal színészekből álló társulat több figyelmet keltő produkcióval jelentkezett. A rendezőhiányt magyarországi és hazai rendezők meghívásával, hosszabb-rövidebb ideig tartó szerződtetésével oldotta meg a színházvezetés.
Az 1996-1997-es évadban a színház új játékteret képezett ki, a Súdió Termet, amely a művészi kezdeményezések és kísérleti kamaraelőadások alternatív színterévé vált.

1998-ban, az alapításának 45. évfordulóját ünnepelő temesvári magyar színház történetében új fejezetet nyitott  Alfred de Musset romantikus drámájának, a Lorenzacciónak (r. Victor Ioan Frunză) a bemutatója. Két ország színházi szakmájának figyelme fordult a társulat felé, amely a következő években Raymond Cousse két monodrámájával: Sonkastratégia, Gyermekszemmel, Eugene Ionesco: A lecke abszurdjával folytatta, majd az ötven esztendős Csiky Gergely Színház ünnepére Shakespeare Hamletjével zárta le a Victor Ioan Frunză és Adriana Grand nevével fémjelzett sikersorozatot. Hasonlóan nagy vállalkozás volt C. D. Grabbe Don Juan és Faust darabjának műsorra tűzése Alexander Hausvater rendezésében.

2003-ban jelent meg az első összegző színháztörténeti munka az Állandóan vátozékonyan, a temesvári magyar színészet a kezdetektől máig (Mentor Kiadó, Marosvásárhelyi, 2003) Darvay Nagy Adrienne tollából.      

Évente egy-két bemutatóval (2001-től) rendszeressé váltak a legfiatalabb nézőket színházba vonzó bábelőadások, a 2008/2009-es évadtól diplomás bábszínészeket is szerződtetett a színház.

2006 márciusában Szász Enikő színművész vette át a Csiky Gergely Állami Színház igazgatását. Működése rövidre szabott ideje alatt a városi tanácsnál sikerült kieszközölnie  azt a határozatot, amelynek értelmében a művészeti létesítmény nevébe visszakerült a magyar jelző, Csiky Gergely Állami Magyar Színház lett az intézmény hivatalos neve. Visszaállította a közel két évtizede szüneteltetett bérletrendszert, először szervezett  eurorégiós színházi fesztivált. A színészek továbbképzésére táncművészeti workshopot szervezett, új, korszerű honlapot indított be. A bemutatott színművek közül kiemelkedik Nagy András filozofikus drámájának,  A csábító naplójának valamint Szörényi Levente-Bródy János István, a király című rockoperájának bemutatása.

2007. december 1-jétől újabb igazgatóváltásra került sor, Balázs Attila Jászai Mari- és Kovács György-díjas színművész versenyvizsgával került a színház élére. Az értékes díjak sokaságával koszorúzott színművész lett az 55 éves színház sorrendben tizedik direktora. Korszerű menedzseri elképzelésekkel a tarsolyában, a szerepeinek megformálásából ismert következetességgel és szakmai igényességgel,  színpadi feladatokat továbbra is vállalva látott hozzá a  „színházcsinálás" összetett feladatának  megvalósításához.  Kapcsolatokat épített ki a magyarországi és a szerbiai magyar színházakkal, a meglévőket új alapokra helyezte, gazdagította az eurorégiós színházi találkozók repertoárját és bővítette meghívottainak körét, erősítette a hazai színházakkal való együttműködést. Jónevű rendezők és színművészek folyamatos meghívásával színesebbé és árnyaltabbá teszi a repertoárt, és az együttműködés új lehetőségeit felkutatva egészen kivételes művészi élményt is biztosít a temesvári közönségnek (José Carreras koncert, Tolcsvay László és Tolcsvay Béla: Magyar mise rock oratórium,  Koltai Lajos-találkozó és Evening filmjének bemutatója, stb.). A színház érdekesebb produkcióit nemcsak fesztiválokra nevezi be, hanem erdély nagyobb városaiban is turnéztatja (Erdélyi turné 2009. május 4-9.)
A folyamatosan képzett és művészi tapasztalatokkal gazdagodó jelenlegi társulat sikeresen viszi színpadra a hagyományos és avantgard színpadi műfajokat: Arni Ibsen: Mennyország (r. László Sándor /Újvidék/), Ali Taylor: Puha pihe (r. Barabás Olga), Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott (r. Victor Ioan Frunză) és olyan kihívásokat vállal, mint a Prométheusz mozgásszínházi előadás (Katona Gábor koreográfus rendezésében) vagy az Amor omnia fény- és árnyjáték, két szófiai főiskolai tanár Péter Pashov és Zheni Pasova produkciójában. (Az előadást a Magyar Színházak Fesztiválján Kisvárdán, 2009-ben a Thália Színház különdíjjal jutalmazta.)
2009-ben a Nagyterem felújításával, a hangosítás és a világítástechnika korszerűsítésével jelentősen javította a nézőtéri és színpadi körülményeket a színházvezetés. A négy művészeti intézményt befogadó műemléképület teljes felújítása pedig a városvezetés közeljövőben megvalósítandó tervei között szerepel.

A színházi repertoár a következő irányelvek alapjain nyugszik:

TALENTUM - a tehetségük bizonylataként a társulati tagok által készített saját produkciók;
LYRA - a zenei hagyomány és a színészek vokális potenciáljának kiaknázása;
DRAMA - kortárs előadások, amelyek a nemzetközi drámairodalom alapjain nyugszanak;
EPIDAUROS - workshopok és konferenciák, amelyeket színházi szakemberek tartanak más színházi alkotóknak;
ATHENE – vendégműsorok;
THESPIS - bábszínház előadások a 3–14 éves korosztály számára;
EUROPA - nagyszabású projektek más európai intézményekkel közösen megalkotva;
THALIA - klasszikus dráma modern értelmezésben;
OLYMPIA - a sporton és az olimpiai értékek népszerűsítésén alapuló extra-színházi projektek;